A szegedi Fogadalmi templom – Foerk Ernő átdolgozott tervei

Schulek Frigyes az első vázlatterveket 1909. december 6-án mutatja be a tanácsnak, amely azt a részlettervek kidolgozási alapjául elfogadja ugyan, de kéri a mellékhajók kibővítését, mellékkápolnákkal való kiegészítését és még néhány lényegtelen módosítást.

Schulek igénye ugyanakkor a templomnak egy magasított teraszon való elhelyezése, amelyet a közgyűlés helyénvaló változtatásnak tart, s az ehhez szükséges fedezetet is biztosítja – összesen 200.000 koronával megemeli az induló összeget. Ezután a tanács vezetőinek jelenlétében az építész kijelöli a templom mérnöki pontosságú építési helyét, ami a szerződés értelmében azt jelenti, hogy a részlettervek elkészültével (6 hónap) és a jóváhagyási eljárás kivárása után legkésőbb egy éven belül megindulhat az építkezés. 

Megindul a tervezés – egyre növekvő költségek 

Az egy év azonban még a tervezésre is kevés – ami miatt az idős mester újabb és újabb magyarázkodásra kényszerül – s a részlettervek csak 1911. február 18-án érkeznek Szegedre, akkor is hiányosan. A mellékelt költségterv pedig az engedélyezettnek csaknem kétszerese, 3,3 millió korona, amelyről a mérnöki hivatal pontosítása után kiderül ugyan, hogy „csak” 2,52 millió, azonban így is nagyon jelentős a túllépés.
Szeged azonban ragaszkodik a neves építész személyéhez, s bár van némi nézeteltérés, a közgyűlés a terveket és a pontosított költségvetést is elfogadja, legalizálja az építész tiszteletdíjigényét a teljes beruházási összeg arányában, vállalja az 5 évre meghosszabbított építési idő alatt jelentkező újabb rezsiköltségeket. Sőt, Schulek olyan kikötését is akceptálja, mely szerint munkaképtelensége vagy halála esetén fia, Schulek János folytathassa a munkát, és az építkezés műszaki vezetését a kezdetektől is ő láthassa el.
Miután Schulek terveit a Belügyminisztérium is jóváhagyta, az építkezés megkezdése elől minden akadály elhárult. 1912. augusztus 9-én a polgármester értesíti Schuleket a jóváhagyásról, s kéri, hogy a még akkor is hiányzó néhány részlettervet, statikai számításokat készítse el, adja ki az építési megbízásokat, és kezdje meg a templom alapozását. Kikötik ugyanakkor, hogy a megnövekedett költségek ellenére az építész tiszteletdíját az eredeti összeg alapján vegyék továbbra is figyelembe, amit az idős építész fia szerződésmódosításban el is fogad. Schulek azonban váratlanul néhány nappal később kelt válaszlevelében szerződésének felbontását kéri.

Nagyságos Dr. Lázár György kir. tanácsos polgármester úrnak Szegeden
(…) 1912. évi augusztus 9-én kelt becses sorai kapcsán értesültem arról, hogy a nagyméltóságú belügyminisztérium kivitelre elfogadta a fogadalmi templomra vonatkozó, általam elkészített terveket. (…) A fent idézett utolsó átiratnak kelte és a tervezési munkálatok megindulását jelző első szerződés kelte (…) közötti különbség három évnél hosszabb időközt állapít meg. Három év az én koromban nagy idő. (…) Időközben átléptem a 70 éves életkort és mindinkább érzem munkaerőm ernyedését. A kitűzött feladat ellenben az eredetiek kétszeresére megnövekedett, minek folytán a most elfogadott tervekben megállapított műalkotás megoldására (…) kétszer annyi időre lenne szükségem. Életemnek nyolcadik évtizedében ily hosszú időt igénylő nagy feladatra vállalkozni, amelynek teljesítésére a virágzó férfikornak állandó szellemi és testi munkaképessége, valamint ernyedetlen kitartása éppen elégséges, most már az aggkornak gyarapodó fogyatékosságaival megterhelten vállalkozni igazán könnyelmű vakmerőség lenne. (…) A tervek benyújtása (1911. február hava) óta eltelt várakozási idő érlelte meg bennem ezeket a tárgyilagos eszméket, melyeknek eredményeképpen azon alaposan megfontolt kérésemmel fordulok Szeged város közönségéhez, miszerint engemet a munkának most beálló újabb szakában való közreműködés kötelezettsége alól felmenteni, valamint a velem és fiammal kötött szerződést felbontani méltóztassék. (…)
Budapest, 1912. augusztus 18-án
                                                                                       Schulek Frigyes

Schulek Frigyes után Foerk Ernő

A köztudatban az a hiedelem alakult ki, hogy Schulek és a város között anyagi okok robbantották ki azt az ellentétet, ami lehetetlenné tette a további együttműködést. Ez a legenda már csak azért sem állja meg a helyét, hiszen – mint később látni fogjuk – a megbízó és a tervező kapcsolata később sem szakadt meg. Ez persze nem azt jelenti, hogy Schuleknek – mint bármely építésznek – nem lettek volna anyagi vitái a várossal, de az is tény, hogy kívánságait Szeged mindig ki is elégítette.
Az igazi indokként el kell fogadni a lemondó levél érveit, amelyek távol állnak az anyagi zsörtölődéstől, sokkal inkább az idős ember bölcs előrelátását, számvetését mutatják, hiszen az 1919-ben elhunyt művész nem is érhette meg a templom felépítését.
A polgármester Schulek levelének megérkezése után azonnal a fővárosba utazik, hogy személyesen vegye rá a mestert döntésének megváltoztatására. Miután kiderül, hogy a művész elhatározása végleges, megkísérlik fiának megnyerését a kivitelezésre, aki azonban erre csak a tervezési díj egész összegéért mutat hajlandóságot.
A kérés teljesíthetetlensége miatt – mivel a bemutatott tervek alapján a tiszteletdíj mintegy felét a város ekkor már kiutalta Schuleknek – újabb és újabb nevek kerülnek elő, mint lehetséges megbízottak, a konkrét tárgyaláskor azonban kiderül, hogy élő építész tervének kivitelezését közülük senki sem vállalja. Így nyilatkozik Pecz Samu, az Országos Levéltár tervezője és Rainer Károly, az 1903-as tervpályázat II. díjasa, a szegedi Rókusi Templom építésze is. Ezek után Csernoch János kalocsai érsek, Lux Kálmán és Petz Samu építészek tanácsára az igényes, téglaarchitektúrájú eklektika és historizmus egyik neves képviselőjét, Foerk Ernőt kérik fel a templom terveinek befejezésére, aki a Schulekkel kötött feltételek szerint hajlandó a tervek kiegészítésére és az építkezés levezetésére.
Ennek alapján határoz úgy az 1912. december 22-i közgyűlés, hogy „(…) a visszalépés dacára a fogadalmi templomot Schulek Frigyes mester által már elkészített és a törvényhatósági bizottság által elfogadott tervek szerint kívánja felépíteni, és a fogadalmi templom bizottság, illetve a város tanácsának javaslatához képest a részlettervek elkészítésével s a művezetéssel, a tervezéshez s a művezetéshez tartozó minden további munkálatokkal (…) a Schulek Frigyessel kötött szerződésben részletezett feltételek és tiszteletdíjak mellett Foerk Ernő budapesti műépítész urat bízza meg.”

Változások a tervekben – elkezdődik az építkezés

A tanács a szerződésben kiköti, hogy a korábbi tervek sem méretben sem pedig stílusban ne változzanak meg, viszont „…a stílszerűség megtartása mellett gazdasági szempontból netán javaslandó változások csakis az építtető szabad királyi város előzetes hozzájárulásával lesznek végrehajthatók”. Schulek lemondó levele utódának szabad kezet kér, amit tehát a város nem ad meg, a „stílszerűség” megtartásának meglehetősen szubjektív „kiskapuját” ugyanakkor nyitva hagyja Foerk előtt, aki talán a város szorult helyzetét látva él is a lehetőséggel, hogy saját elképzeléseit megvalósítsa. Ez azonban a reméltnél sokkal nehezebben megy számára. 1913. március 13-án mutatja be az első módosított terveket a fogadalmi templom bizottságának, amely csak a változtatások egy részével ért egyet, s így terjeszti azokat a közgyűlés elé. A tanács azonban anélkül, hogy a tervmódosítás valamennyi kérdésében döntene, az építkezés megkezdését sürgeti.
1913. június 5-én elrendelik a Demeter templom szentélyének lebontását, illetve a megmaradó rész használhatóvá tételét, majd augusztus 2-án kitűzik az alapokat. A tervek jóváhagyása körül ugyanakkor elkezdődik egy huzavona, amelynek talán legjellemzőbb adata, hogy több mint tíz évvel az építés megkezdése után, még 1924-ben sincs Foerk kezében teljes egészében jóváhagyott terv, és még ekkor is folyik a vita a torony megjelenési formájáról.
A nézeteltérés legfőbb oka, hogy Foerk meglehetősen szabadon értelmezi szerződésének kikötéseit, s ha végigtekintjük az új terveket, azt kell tapasztalnunk, hogy a tervezőnek minden lényeges kérdésben sikerült keresztülvinnie akaratát, amely a templom valamennyi fő részét érintette. 

Foerk szabad kezet kap

Foerk, hogy az általa még díszesebbre tervezett homlokzatot jobban kiemelje, a tornyokat mintegy két méterrel hátrább helyezte. Ezzel két kedvezőtlen hatást ért el egy csapásra. Először le kellett mondania azokról az építészeti elemekről, amellyel Schulek a tornyok és a hajó egymáshoz tartozását biztosította, az ezek helyett alkalmazott díszítés ugyanekkor az építészeti szervezettség híján a román díszítő motívumok meglehetősen idegen halmazává vált a homlokzaton. Másodszor ezáltal a torony teljesen elszakadt az épület egészétől, olyanná vált, mintha csak mellé lenne állítva.
Csak tovább rontotta a helyzetet a tornyok lényeges, 76 m-ről 93 m-re történő megnövelése, amelyek még így hátrább helyezve sem hagyják érvényre jutni a mellettük szinte eltörpülő homlokzatot. Egymástól távol helyezve ugyanakkor képtelenek megteremteni a remélt monumentális tömeghatást. Nehezen lehet követni a művész szándékát a tornyok óra fölötti részének díszítésénél, hiszen közelről a magasban élvezhetetlenek, távolról nem látszanak, a tégla-kő falazás váltogatása – ami nem a túlzott takarékosságra vall – ugyanakkor inkább tarkítja, mint díszíti az építményt. A torony végződés falazással való kialakítása kétségkívül az időtállóság jegyében történt Schulek hagyományos megoldásával szemben, sokkal kevésbé az óra alatti toronyfal világosszürke vakolt mezőkkel és nem más építészeti eszközökkel való tagolása – hasonló területek a templom más falsíkjain is megjelennek – tovább rontja az esztétikai hatást.

Foerk a templom oldalnézetén is lényeges módosítást hajtott végre. Schulek körablakait hármasosztású nyílásokkal helyettesíti, a nagy körablakot az oldalbejárattól a homlokzatra helyezi, és a nyolcszögletű kupolát tizenhatszögletűre módosítja. Legproblematikusabb mégis a magaspontok díszítése bizonyul: a kupola dupla és tarka árkádsoros beöltöztetése és Tóth István ősfoglalkozásokat ábrázoló domborműveinek alig látható magasságban való széthintése. Végül a tanács vezetőinek kérésére a módosított terveket Schulek Frigyessel is ellenőriztetni akarták, amit az idős építész készségesen el is vállalt. A tervek áttekintése után az idős mester szabadkezet adott, mivel a változtatásokat helyénvalónak találta.

Az előző részben: A tervpályázat és Schulek megbízása
A következő részben: 17 év építkezés – nagyszabású avatóünnepség