2017. március 13., hétfő

BorABC: Borlexikon - nem csak borivóknak

Összeállításunkban a legfontosabb kifejezéseket gyűjtöttük össze, melyek a bor világában történő eligazodást segítik.

Animális illat

Főleg vörösborokban felfedezhető nehéz illatjelleg, amely az idősebb borok sajátja. Emlékeztethet élő és feldolgozott bőrre, szőrmeárura, tejtermékekre és más állati eredetű anyagra. Ide sorolható a fokhagymára emlékeztető illat is.

Aroma

Főleg a szőlőfajtából származó illat, amelyet a bor szaglásakor, vagy kóstoláskor érezhetünk. Illékony anyagokból tevődik össze.

Aromatika

A bor ízvilágában mindannak az összefoglaló neve, amely kívül esik a sav/édesség viszonyban emlegetett tényezők csoportján. Az aromatika része a gyümölcsösség, talaj íz, kesernyésség is. Egyszóval mindaz, ami a bor dekorációját adja, de nem befolyásolja az alapvető értékmérők rendszerét, az íz egyensúlyt. Fel kell hívni a figyelmet arra, hogy itt az aroma szó – eredeti jelentésével – csak átvitt értelemben mutat rokonságot.

Aszú

A világ egyik legjobb adottságokkal rendelkező nemes édes bora. A tőkén aszúsodott (nemespenésztől – botrytis cinerea) a szüretkor külön szedett szőlőszemekből tésztaszerű masszát készítenek, amelyet musttal öntenek föl. A meglévő törvények szerint cukor és a cukormentes vonadékanyag alapján 3-6-ig terjedő puttonyszámos aszúként hozhatják forgalomba.

Aszúeszencia

Az aszúk között a legmagasabb minőségi borkategória. Minimum 6 puttonyos aszúnak felel meg beltartalmi értékei, de általában jóval magasabbak.

Aszútészta

Tésztaszerű, péppé feldolgozott aszúsodott szőlő, amelyet az aszúkészítés folyamán mustba vagy borba áztatnak.

Avinálás

Borpárlat, vagy szesz hozzáadásával a bor alkoholtartalmának növelése.

Bacchus

A római kultúrában a termékenység és a bor istene.

Barrique

Franciaországból elterjedt szivar formájú tölgyfahordó, melynek mérete 225 liter.

Barrique-érlelés

A magyar nyelvben az új, kis hordókban történő érlelés a megfelelője. Ilyenkor a bor érlelése (esetleg már erjesztése is) új, vagy legfeljebb egyszer-kétszer töltött, kb. 225 literes tölgyfa hordókban történik. A boron érződik a fának, valamint a hordó kiégetésének íze. Csak zamatgazdag, testes borok alkalmasak újhordós érlelésre.

Biológiai savbomlás

Almasav bomlása, baktérium hatására. A bor ízének szelídüléséhez vezet, amely sok esetben kívánatos folyamat. Elsősorban a vörösborok esetében ajánlatos, de bizonyos fehér boroknál is előnyös.

Borbetegség

A bor olyan káros elváltozása, melyet többnyire mikroorganizmusok okoznak.

Borbírálat

A borok színének, illatának és ízének vizsgálata érzékszerveink segítségével.

Borbíráló

Az a személy, aki a borok érzékszervi (szenzorikus) vizsgálatát végzi.

Borhiba

A bor olyan káros elváltozása, amely kémiai és fizikai hatások miatt jön létre.

Borkő

Általában színtelen, vagy fehér kristályok, melyek a must erjedése során a borkősavból válnak ki. Jelenléte nem hiba a borban, inkább a minőség jele.

Borpárlat

A bor lepárlásakor nyert magas alkoholtartalmú ital.

Buké

A borok illatának és zamatának összhangját illetjük ezzel a kifejezéssel.

Cefre

Zúzott, esetleg erjedő vagy erjesztésre előkészített szőlő vagy más gyümölcs.

Cserzőanyag

A vörösborok fontos alkotóeleme. Fő fajtája a tannin. A száj teljes felületén az összehúzás érzetét kelti. Ízként fanyarnak, túl sok tannin esetén keserűnek jellemezhetjük. Hatásának idegen szóval adstrigencia a neve.

Csúcs (fejlődési csúcs)

Az az állapot, amelyben a bor már teljesen érett a fogyasztásra és minden lehetséges érzékszervi értékét élvezhetjük. A csúcs magassága is fontos – ez volna a bor értékmérője, csak hát nincs mértékegysége. Szoktak viszont a csúcsidőszak alakjáról beszélni. A sokáig élvezetes bor értékeit egy grafikonon ábrázolva a csúcs egy vízszintes vonalszakasszá, platóvá alakul. A gyakorlatban ez (nagy vörösboroknál) éveket is jelenthet. A csúcs után a bor lassú vagy gyors hanyatlásnak indul, elsősorban frissességét veszti el és egészében nem olyan élvezetes már. Legvégül a bor ízeiben szétesik.

Cukorfok

A szőlő cukortartalmának mérésére használt mérték. Általánosságban elmondható, hogy minél magasabb a cukorfok, annál magasabb a bor minősége.

Cuvée (küvé)

Különböző szőlőfajták, düllok, évjáratok mustjainak vagy borainak házasítása egy jobb minőség érdekében.

Dekantálás

Magyarul nem mást, mint áttöltést jelent. Az idősebb boroknál a palack alján keletkezett üledék eltávolítására használjuk. A fiatalabb vörös és fehér (ritkán) borok esetében levegőztetés céljából használjuk, így több oxigénhez jut a bor, és jobban „kinyílik” a fogyasztó felé.

Dugó íz

Kellemetlen szagú és ízű borhiba, ilyen esetben azt szoktuk mondani a borra, hogy „dugós”, egyes felmérések szerint minden tizedik bor dugós. A dugó legkülönbözőbb hibái okozhatják.

Dűlő válogatás (dűlő-szelektált bor)

Csak egy meghatározott fekvésből, egyetlen dűlőből származó bor. Egy dűlő nagysága változhat 1 hektártól akár 100 hektárig.

Édes

A magyar bortörvény szerint az a bor, melyben a maradék cukortartalom 45 gramm/liternél magasabb.

Édesség

A bornak csak szimbolikusan értelmezhető tulajdonsága. Ugyanis, ha a borok ízegyensúlyát vizsgáljuk, még a teljesen száraz borban is (amikor a must minden cukrát elforrta) felfedezhetünk úgynevezett extraktédességet. A cukor, az alkohol és az említett extraktanyagokból származó édesség képezi a savak ellenpólusát az ízegyensúlyban. A cukorédesség érzete a szájban nem olyan tartós, mint az extraktanyagok kiváltotta édesérzet. Az alkohol 13 térfogatszázalék feletti szinten már szintén édes érzetet kelt, vagy azt fokozza. Egyben ellensúlyozza is a savas ízhatást. Néhány érték: 10% alatt gyenge az alkoholtartalom. 11,5% tekinthető átlagosnak – elsősorban fehér borokra vonatkozóan – vörös boroknál magasabb az átlagérték. 12,5% felett magas alkoholtartalomról beszélünk. 14% körül van az alkohol felső határa, amelyet csak különleges feltételek mellett lehet (természetes erjedésnél) meghaladni.

Egyensúly

A fehér borokban a savak és az édes érzetet adó ízkomponensek (cukor, alkohol, glicerin), valamint vörös borokban még a harmadik tényező, a tannin jó arányait értjük. A kiegyensúlyozott bort nem pontos, de általánosan használt kifejezéssel harmonikusnak nevezzük. A harmónia azonban valójában az ízek harmóniája, az egyensúly pedig a sav-édesség-tannin megfelelő aránya. Ez utóbbi hármat ki kell ragadni az ízek közül és egymáshoz való viszonyukat külön kell tárgyalni.

Érzet

Az ízek – édes-sós-keserű-savanyú – mellett érezhető a hőfok, a fanyarság, a csípősség stb., melyeket érzetnek nevezünk.

Etikett

A borospalackon lévő címke.

Extrakt (vonadékanyag)

A bor szárazanyag-tartalma, mely mérhető cukorral vagy cukor nélkül. Íz tekintetében ez a bor fontos jellemzője. A magas extrakttartalmú borokat többnyire testesség, teltség és ízgazdagság jellemzi. Természetesen találkozhatunk olyan borral, melynek például 30 gramm/liter (magasnak mondható) az extraktja, de ez ízlelésnél nem feltétlenül tűnik fel.



Fajtaíz

A bort adó szőlőfajtára jellemző, többnyire növényi, ritkábban ásványi jellegű íz.

Félédes

A magyar bortörvény szerint az a bor, melyben a maradék cukortartalom 12,1 és 45 gramm/liter között van.

Félszáraz

A magyar bortörvény szerint az a bor, melyben a maradék cukortartalom 4 és 12 gramm/liter között van.

Folyóbor

A hordókból vagy tartályokból palackozás nélkül forgalomba kerülő, gyors fogyasztásra szánt bor.

Filoxéra

Másnéven szőlőgyökér tetű. A XIX. század végén a filoxéra óriási pusztítást okozott egész Európában, így hazánkban is.

Gönci hordó

Tokaj-hegyalján évszázadok óta használt 136 literes tölgyfából készült hordó.

Házasítás

Két vagy több bor kiválasztása, majd összekeverése a jobb minőség elérése céljából. A házasítás akkor eredményes, ha a borok kedvező tulajdonságai összegződnek, a hátrányosak pedig csökkennek.

Hektár

Földterület mérésére használt mérték. 1 hektár = 10.000 m2

Illat

A bor szaglás után megismerhető jellemzője (mely gyakran felfedi az esetleges borhibákat is). Egészséges, jól kezelt borok esetén az illat kifejezhető valamilyen hasonlattal (például hársfavirág). A megnevezett anyaghoz azonban a bor nem hasonlít, csak emlékeztet rá.

Iskolázás

A borok kezelése a szőlőfeldolgozástól a fogyasztásig – különös tekintettel az érlelési módra.

Ízek

A borok ízleléssel vizsgált tulajdonságai. Vannak friss, üde, gyümölcsös ízek, vagy nehéz, érett ízek (például aszaltgyümölcs). A bor íze és annak változásai főképp a bor korával, érésével és hanyatlásával függenek össze. A fehér borok ízkomponensei fehér húsú gyümölcsök (körte, őszibarack, banán), a vörös borok a piros bogyós gyümölcsök (cseresznye, málna) idézik.

Ízharmónia

A bornak a sav-édesség-tannin egyensúlyi viszonyain túlmutató érzékszervi tulajdonsága. Pontos meghatározása igen nehéz. Viszont negatív példával jól érzékeltethető, milyen a nem harmonikus bor. Például az illata többet ígér, mint amennyit ízben nyújtani tud. Vagy hanyatló óborok (többnyire vörös óborok) megmentésére alkalmazott eljárás: a borhoz fiatalabb évjáratú bor keverése. Ilyenkor egyszerre vannak jelen a fiatalos és az érett ízjegyek – ettől a bor ízharmóniája elvész.

Jánosáldás

A búcsúzás előtt elfogyasztott utolsó pohár bor.

Kapszula

Az üveg nyakát beborító ón, alumínium vagy műanyag védőfólia.

Karaffa

Hasas áttetsző színű, üveg korsó, amelybe egyes borok dekantálásra kerülnek.

Karamellizált ízek (pörkölés jellegű ízek)

Ilyen gyakran előfordul a borokban. Érzékeny kóstolók fehér borokban is észreveszik őket, vörös borokban viszont gyakoribbak és feltűnőbbek. Leginkább a szemes kávé illatát vagy a nyers, de pörkölt kávészem ízét idézik. Ez származhat a barrique (esetleg nagyobb) hordók készítésekor szokásos belső felületi égetéstől, származhat a cefreáztatás vagy a palackérlelés folyamatából. Német megfelelője a „Röstaromen”. A fogalom magyarba nehezen ültethető át, de nélküle képtelenség bizonyos borokat leírni (például egyes aszúk).

Kerek

Az a bor, amely a szájban kellemes, sima érzetet ad, fogyasztásra ösztönző, ízképe harmonikus.

Lecsengés

A korty lenyelése idején szánkban tapasztalható, lassan halványuló benyomások (ízek és érzetek) összessége. Ennek keretein belül ismerjük meg a bor struktúráját és utóízét. Az utóbbinál fontos annak intenzitása és hossza.

Magnum

A szabvány méret (0,75 liter) duplája, tehát 1,5 liter űrtartalmú borospalack. Ezekben a palackokban lassabban érik a bor, ezért általában jó évjáratoknál használják.

Must

A szőlő friss, még erjedés előtti leve.

Mineralitás

Ásványi jelleg. Az őskőzeten (például kristályos pala), illetve vulkáni talajon termett borok sajátsága. A bor mind illatban, mind ízben mattnak tűnik. Ezt a szokatlan hasonlatot a gipszhez, krétához, meszeléshez, vakolathoz, sárhoz fűződő emlékeink, illetve gondolattársításaink segítenek megérteni. Sokszor tűnik az ilyen bor sósnak – de itt ne a konyhasóra gondoljunk, hanem a valamikor véletlenül a szánkba került homoknak, zeolitos gyógyszereknek, sós fogkrémnek az ízére.

NLH (Noble Late Harvest)

A késői szüretelésű, nemespenészes édes bor. Nemzetközi megjelölés. Hegyalján egyre jobban terjed az ilyen borok készítése. A nemzetközi piacon keresettek, azonban kevesen tudják, hogy Tokaj-Hegyalja e tekintetben is rendkívüli minőséget kínál.

Növényi (vegetális) illat

virágra, gyümölcsre nem emlékeztető, de növényi eredetű illat (például levél, szár, fű).

Oxidatív bor

A levegő jelenlétében érlelt bor (például az aszú és a sherry). A levegő vagy a hordó fájának pórusain vagy a szándékosan nyitva hagyott dugónyíláson át hatol be. E bortípusban kevesebb eredeti gyümölcsösséget találunk, mint a reduktív borokban. Élettartalmuk általában hosszabb, mint a reduktív boroké.

Palackbuké

A palackba töltött bor érlelése során kialakult összetett illat.

Potenciál

A bor fejlődési képessége. Ez abban az értelemben jelent értéket a bor számára, hogy egy (nehezen definiálható) minőségi szinten felszálló vagy leszálló ágban van jelen. A potenciál egyik jó indikátora a levegőállóság.

Reduktív bor

A levegő kizárásával érlelt bor. Ilyenek a szőlő gyors (hűtött) feldolgozásával készített, üdeséget és a gyümölcs illatát, ízét megtartó borok. Ezek legjobban légmentesen záródó acéltartályokban készíthetők.



Savérzet

A borok savai mennyiségük és minőségük szerint hatnak az ízlelőszerveinkre. Például az almasav éles, húzós, a tejsav lágy érzetet kelt.

Savhangsúly, savtúlsúly

A bor egyensúlyában a savasság irányába történő eltérésnek kisebb, illetve nagyobb mértékének jelölésére használatos.

Savtartalom

Alacsony savtartalomról beszélünk, ha a literenként (titrálható) savtartalom 5 gramm alatt van, átlagosnak mondható fehér boroknál a 6 gramm körüli érték, a 7 gramm literenként már magas savtartalomnak számít. A vörös borok átlag 10%-kal kevesebb savat tartalmaznak, mint a fehérek. Jó tudni, hogy a tokaji aszúk 9-12 gramm körüli savtartalma sem kellemetlen.

Seprő

A borok üledéke, amely általában élesztőt és borkövet tartalmaz.

Sommelier

A borpincér francia neve. Szerepe a vendégek szakmai informálása, bor ajánlása és felszolgálása. Ezen kívül a borválaszték összeállítása és annak szakszerű tárolása.

Struktúra

A bornak a szájban „tapintással” érezhető tulajdonságairól adott összefoglaló vélemény. Beszélünk bársonyos, selymes, sima, érdes és durva struktúráról.

Száraz

A magyar bortörvény szerint az a bor, melyben a maradék cukortartalom 4 gramm/liter alatt van.

Színárnyalat

A bor színének a színképben meghatározható helye, a gyakorlatban egy hasonlat, mely értelmezi a színt. Például a sárga lehet szalmasárga, aranysárga, borostyánsárga stb.

Színintenzitás

Az árnyalattal megadott szín erősségét jelzi (halvány, sötét stb.).

Talajíz (sok esetben mineralitás)

Egy adott táj minden borában meglevő jellegzetes íz, mely a termőtalaj sajátos ásványianyag-tartalmától függ.

Tannin

A borban előforduló cserzőanyagok legfontosabbja. Számottevő mennyiségben a vörös borokban található. A száj teljes felületén kelti az összehúzottság érzetét. Ez különbözteti meg a savérzettől, mely csak a nyelvszélekre korlátozva jelentkezik. Enyhe esetben fanyarságként, extrém esetben keserű íznek ismerjük fel. A vörösbor kiegyensúlyozottságában a tannin mennyisége játszik szerepet, az ízharmóniában pedig érettsége.

Templomablak jelenség

A bor „koronája”. A pohárban megmozgatott bor először vékony rétegben a pohár falához tapad, majd vékony csíkokban, íveket képezve lecsorog. Többek szerint gótikus ablaksorokra emlékeztető nyomot hagy.

Törköly

A szőlőfürtök vagy bogyók kipréselése után visszamaradt szilárd szár, héj és mag részek. A vizes törköly lepárlásával nyert pálinkát nevezzük törkölypálinkának. Olaszországban Grappa névre hallgat.

Utóíz

A lecsengés része, annak során tapasztalhatjuk. Ez a bor lenyelése után a szájban megmaradó íz, melyet egy „késői” illatérzés is kísérhet. Tartóssága fontos értékmérő.

Üledék

A borospalack alján leülepedett részecskék összessége. Ez általában nem jelenti a bor hibáját.

Forrás