2012. október 4., csütörtök

Egy hajó halála – „És Jonathán leveté felső ruháját...”

A tápéi öböl lakói közül a gyenge őszi napfényben csak egyvalaki veti le ruháját: a Szőke Tisza. A munkások lassú, de határozott mozdulattal szabadítják meg a hajó felépítményét az évtizedek alatt rárakott fa-tehertől. 
„És Jonathán leveté felsõ ruháját, a mely rajta volt,
és Dávidnak adta, sõt hadi öltözetét is, saját kardját, kézívét és övét.„
1 Sámuel 18:4-6



Lehet, hogy csak optikai csalódás, de mintha megkönnyebbülne a gőzös, ahogy egyre kevesebb korhadt falemez és deszka súlya nyomja. A parton szaporodik a halom, de a nap végére egyre kevesebb deszkaszál nyújtózkodik a szárazon. A munkások felé kiáltott „jó munkát” köszönésre azonnal jön a szívélyes válasz, de egyikük halkan hozzáteszi: „Nem jó ez senkinek sem... bontunk... ez a dolgunk...”
A kormányállás vékony deszkaborítása már a múlté, de a kerék még büszkén várja, hogy jobb sors felé tekerje a hajó útját... de ez a sors egyelőre itt, a tápéi öbölben ér véget.