Szeméthegyen innen, üveghegyen túl 2. rész

A sárga zsáktól a hulladékszigeteken át a válogatóig

Bálázott másodnyersanyag - szállításra várva

Hulladékot az ember már ősidők óta „termel”, manapság pedig ez a hulladéktömeg lassan kezd az ember feje fölé nőni. De a szeméthegyek nem nőhetnek az égig! A problémára sokféle megoldást próbálnak alkalmazni, melyek közül az egyik a hulladék szelektív gyűjtése és a másodnyersanyagok értékesítése. Cikkünk második részében a szegedi példát vesszük górcső alá.

„Az ISPA pályázat keretében került kialakításra a városban és a környékén a szelektív hulladékgyűjtés rendszere” – beszélt a környezetgazdálkodási cég telephelyén a szegedi megoldásokról Makrai László, a Szegedi Környezetgazdálkodási Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatója. „Gyűjtőszigeteket a nagyobb lakósűrűségű területeken építettük ki. Három lesüllyesztett tartályban lényegében négyféle anyagot gyűjtünk, de sajnos az ide kerülő hulladék 37%-ban van vegyes hulladékkal szennyezve, így újra kell válogatni. Nem tudjuk elégszer hangsúlyozni, hogy szerves hulladékot, konyhai maradékot ne dobáljanak a konténerekbe, hiszen ez nemcsak közegészségügyileg problémás, hanem a hasznosítható anyagot is tönkreteszi.”

Üveghulladék

Évente négyszer hulladékvizsgálat

Negyedévente készül egy uniós normáknak megfelelő hulladékanalízis, mellyel a háztartási vegyes hulladékot, azaz a kukák tartalmát vizsgálják. Megdöbbentő tény, hogy az így begyűjtött szemétnek a 43%-a lenne még hasznosítható! De az összekevert, összekent, „piszkos” anyag már nem szelektálható tovább, ráadásul a kukásautókban tömörítve érkezik a telepre. Ezt már csak a lerakóba tudják elhelyezni.

Hulladéksziget és sárga zsák

„Gyakran ér bennünket a vád, hogy a lakosság által szelektált hulladékot a gyűjtőszigetek tartalmát egy autóval hozzuk el, összekeverjük” – folytatta az igazgató. „Ez logisztikailag költséghatékonyabb így mint a konténerek egyenkénti elszállítása. Másrészt ezek tartalma nemhogy kevert szelektív hulladék, hanem sajnos szerves anyaggal, krumplihéjjal, kávézaccal is szennyezett” – sorolja a gondokat az ügyvezető igazgató. „ A papírhulladékban rendszeresen találunk üveget, ami nemcsak hogy veszélyes, de az egész konténer tartalmát lerontja, használhatatlanná teheti. Hamarosan a szelektált hulladék-konténerek külön szállítását is el szeretnénk indítani annak érdekében, hogy azt a lakossági réteget, aki már otthon szelektálva gyűjt, megbecsüljük, mert rájuk nagy szükségünk van. Igazán ők formálják a környezetük közvéleményét.”
De sajnos nincs ez másként a kertvárosi sárga zsákos rendszerrel sem, bár ahogy a cégnél tapasztalják, még mindig ezeken a területeken működik a legjobban a rendszer, itt talán környezettudatosabbak ez emberek, viszont az innen begyűjtött zsákos hulladékot is újra kell válogatni.

Lerakni vagy nem lerakni, ez itt a kérdés

A szelektívhulladék válogatóasztala

Az ebben a rendszerben visszagyűjtött lakossági szelektív hulladék viszont még mindig alig éri el a teljes lakossági hulladék öt százalékát. A kézi válogatás, szelektálás, a kis tételű szállítás jelentősen megdrágítja a hasznosítható anyagok árát. Sokkal drágább, mint lerakni – legalábbis amíg nincs lerakási díj –, pedig a nyugati tendenciák ebbe az irányba mutatnak. A szeméttelepek létesítése, kezelése, rekultivációja, utógondozása, a környezeti kockázatok, externáliák, az úgynevezett környezeti „lábnyom” összegszerűsíthető. Ezt Nyugat-Európában már terhelik egyfajta adóval, viszont a valóban szelektív gyűjtést, az újrafeldolgozást egyre intenzívebben támogatják, mind több vállalkozás, fejlődő iparág épül rá.
A tendencia mindinkább arra mutat, hogy a háztartásokban történjen meg az előválogatás, amit intenzívebb kommunikációval, szelektív edények ingyenes kihelyezésével lehetne majd fokozni. Persze a közintézményeknek, a hivataloknak is jó példával kell elöl járni, ami Szegeden még gyerekcipőben jár. A környezetgazdálkodási cégnél is csak másfél éve vezette be Makrai László a szelektív gyűjtést és szintén ő tervezi a szegedi közintézmények bevonását is.
Bár a legújabb USA illetve kanadai high-tech hulladékfeldolgozási technológia, a pirolízis rendelkezésre áll, Nyugat-Európában még az ezt megelőzők, vagyis az égetők működnek. Ezekkel már egyes országokban (például Svédország) akár a képződő hulladék 50 %-át is villamos energiává dolgozzák fel, és csupán a visszamaradó égéstermék 5 %-át rakják lerakóba, a fennmaradó 45 % szelektív hulladék, mely anyagában újrahasznosul.

A 270kW-os depóniagáz-erőmű

Szemétből energia – depóniagáz erőmű

„Hamarosan kiírásra kerül a közbeszerzési pályázat az erőmű építésére” – mutatta be a „szeméterőmű” jövőjét Makrai igazgató úr. „Minisztérium engedélyünk már van, az uniós hozzájárulást is hamarosan megkapjuk. A lerakóban keletkező úgynevezett depóniagáz tartalmát felmértük, évente mintegy 1,5 millió köbméter gáz kerül ki a régi depóból, amire egy 1,15 megawattos kis erőmű gond nélkül felépíthető és üzemeltethető. Már működik egy 270 kilowattos kisebb egység, amiről egy elszívó motort üzemeltetünk, hiszen az így megtermelt energiát ilyen kis mennyiségben nem lehet még visszatáplálni a villamos hálózatba.”
A tervek szerint már üzemelhetne is az erőmű, amibe a cégnek nem kell befektetnie, mivel 20 évig koncesszióban fog majd működni. Ebbe a társulásba a hulladéklerakó adja a „vagyont”, azaz a szemétben képződő gázt, az üzemeltető pedig értékesíti az áramot, és az így képződő árrés bizonyos százalékát visszakapja a társaság.

A zúzottkő feldolgozó üzem

Élénkülő hulladékpiac

A gazdasági válság évei jelentősen visszavetették a másodnyersanyag kereskedelmet, azonban környezetgazdálkodási cég ekkor is átvette a  begyűjtött hulladékot, és stabilan fizetett is érte. Most egyre több kisebb-nagyobb vállalkozás kezd ráállni erre az üzletágra, hiszen jelentősen felment a papír, a PET palack, a csomagolási fólia és a sörös-üdítős aludoboz ára is.

Összepréselt műanyag palackok

A hulladéklerakó válogatójában sorakozó hatalmas bálákban műanyag palackból ötezer, alumínium dobozból akár tízezer is összepréselődik. Ezeket különböző vállalkozásoknak értékesítik, külön csoport foglalkozik a felvevőpiac megkeresésével. A papír és üveghulladékot pedig már egyenesen a gyárak keresik, csökkentve ezzel saját költségeiket is.
„Egyre gyakrabban tapasztaljuk, hogy a lakótelepeken a turkálók kiforgatják a gyűjtőszigetek tartalmát, a sárga zsákokat feltépik, hiszen akár 2-3 forintot is adnak egy-egy adag műanyag palackért, fém sörösdobozért” – sajnálkozik az igazgató. „Az értéktelennek vélt hulladékot viszont szétszórják, amit persze nekünk kell feltakarítani, összeszedni. Ez már lassan külön iparággá vált ugyanúgy, mint amit lomtalanításkor tapasztalunk.”

A növényihulladék feldolgozó üzem

Új törvény, új gondolkodás

Depóniagáz-cső

Az új törvény iránya jól meghatározható: kevesebb lerakás, több hasznosítás. Ez persze egyik napról a másikra nem fog menni, de ha valóban nem szeretnénk égig érő szeméthegyet, a megfelelő megoldást meg kell találni. A háztartási szelektálás viszont már rajtunk, embereken múlik. Nem elég a „szőnyeg alá söpörni” a problémát, egyszerűen csak a kukába dobni a szemetet, mivel az emiatt emelkedő szemétdíjak már mindenkit érinteni fognak.
„Már az is egy jó lépés, ha a darabos kommunális hulladékot, a szerves konyhai maradékot külön rakják a háztartásokban” – foglalja össze a szükséges lépéseket Makrai László. „Ha legalább a darabos szemét külön érkezik be, nincs szennyezve, azonnal válogathatóvá válik. Már kidolgozás alatt van az a szállítási rendünk is, amikor a hulladékszigetek konténereit külön járattal hozzuk majd ki a telepre, ezzel is megmutatva a lakosoknak, hogy valóban lenne értelme a szelektálásnak. De ez nemcsak rajtunk, hanem az embereken is múlik!”

Fejlesztési tervek – a „zöld út”

Néhány évvel ezelőtt a társaság többségi tulajdont szerzett egy kisebb regionális hulladékszolgáltató cégben, amelyik főleg kistelepülésen rendelkezik érdekeltségekkel Csongrád és Békés megyében. A határon túli, egyúttal azonban a szomszédos potenciális piaci területekkel való együttműködés érdekében a szabadkai önkormányzat szakcégével uniós pályázatot nyújtottak be.
Számos egyéb fejlesztés is hamarosan elindul a szegedi környezetgazdálkodási cégnél, megújul például a hulladékgazdálkodással kapcsolatos informatikai rendszer – a kukákat chipekkel szerelik fel – és a cégen belüli használati melegvíz-előállítás és fűtésrásegítés is napkollektorok segítségével fog történni. Befogadták egy pályázatukat is, mely egy 100 kW-os fotovoltaikus erőmű, azaz napelem rendszerre adtak be, amivel az összes csarnok tetejét fogják befedni.
Első ütemben a csarnokok tetejére telepítenek napelemeket, a későbbiekben azonban nem elképzelhetetlen, hogy magának a hulladéklerakónak a rézsűfalait is elektromos áramot termelő napelemekkel borítják be. Ezeken a fejlesztéseken túl számos egyéb ötlettel, szabadalommal, innovációval foglalkozik Makrai László igazgató – aki korábban az egyetem innovációs igazgató-helyettese volt.
Mindezek a fejlesztések hosszú távon teszik lehetővé a térségben a hulladékgazdálkodás korszerű és költséghatékony működtetését.

Az előző részben: A szelektív hulladékgyűjtés és a szeméthegy

Regionális hulladékfeldolgozó - válogató kabin

A Szegedi Környezetgazdálkodási Nonprofit Kft. weboldala