A ferences rend (franciskánusok, ferencesek) egy római katolikus szerzetesrend, melyet Assisi Szent Ferenc (1182. január 12. – 1226. október 4.) alapított 1209-ben. Neve latinul: Ordo Fratrum Minorum (Kisebb Testvérek Rendje), kolduló rend. Ferenc 1209-ben határozta el, hogy apostoli szegénységben folytatja életét és durva csuhában, mezítláb kezdett a megtérésről prédikálni. Miután egyre többen csatlakoztak hozzá, a rend 1209-ben szóban, majd 1223-ban írásban nyert megerősítést III. Ince pápától. Az új rend, amely szigorú szabályai folytán nagy hatással volt a kor szellemére, óriási arányokban terjedt az ismert világrészekben.
A ferences rend
„A kisebb testvérek regulája és élete ez: kövessék a mi Urunk Jézus Krisztus szent evangéliumát, és éljenek engedelmességben, tulajdon nélkül és tisztaságban.”(2Regula 1,1) Assisi Szent Ferenc
A rend alapszabályainak szigora idővel nagy belső viszályoknak lett okozója, és emiatt a rend több ágra szakadt. Már az alapító életében Cortonai Illés – akit Ferenc távolléte alatt a rend vezetésével megbízott – megkísérelte a szabályoknak szigorát enyhíteni, de a rend tagjainál ellenzésre talált. Ismételt kudarcok után sem hagyott fel szándékával, így a rend két nagy ágra oszlott, az obszervánsokra és a minoritákra. A viszályok hosszú sora után, a szigorú fegyelem hívei (az obszervánsok – a szabályt megtartók) kerültek nagy többségbe, ezért a végleges kiegyezés alkalmával, 1517-ben X. Leó pápa az obszervánsoknak adta a rend házait.
Ferences testvérek még Assisi Szent Ferenc életében, már 1225-26 körül érkeztek Magyarországra. Az első rendtartomány, melyet Esztergomi vagy Magyarországi Provinciának neveztek, 1232-ben vagy 1233-ban vált önállóvá. A tatárjárást a megerősödés évtizedei követték. A testvérek a korai időktől kezdve főként lelkipásztori munkával foglalkoztak.
A terjesztésben kiváló része volt a rend első tartományfőnökének, Jánosnak, aki IV. Béla kegyeletében részesült, majd a király a rendből választotta gyóntatóját, és a rend esztergomi kolostorába temettette el magát feleségével és ifjabb fiával együtt.
Obszerváns testvérek Bosznián keresztül is érkeztek hazánkba, és viszonylag gyorsan megtelepedtek a királyság minden részében. A Bosnyák vikáriát 1447-ben osztották külön Bosnyák- és Magyar Vikáriára. A testvérek ezidőtájt igen szegény és imádságos életet éltek. A tartomány 1454-es nagy reformja Fr. Igali Fábián nevéhez fűződik, majd 1517-ben a tartomány a rend szigorúbb, obszerváns ágához csatlakozott.
A rend terjedése
1523-ban a két szerzetes család új nevet kapott: A Magyarországi Reformált Provinciát ettől kezdve Szűz Máriáról Nevezett (Mariánus) Provinciának, a Magyar Vikáriát pedig a Legszentebb Üdvözítőről Nevezett (Szalvatoriánus) Provinciának hívták. Mindkét rendtartomány életében nagy törést jelentett a török megszállás és a reformáció: a kolostorok nagyobb része elpusztult, és igen sok szerzetes vértanúságra kényszerült. A török által megszállt területeken mégis a kisebb testvérek voltak az egyedüliek, akik a híveknek gondját viselhették. A hagyomány szerint a nép ezért kezdte barátoknak nevezni őket. A hódoltság idején az ország a törökök által elfoglalt területen így csak a ferencesek végezték a lelkipásztori munkát, ezért létszámuk jelentősen nőtt.
A rendnek a középkortól fogva több rendtartomány (mariánus, szalvatoriánus, stefanita, ladiszlaita, kapisztránus) működött Magyarországon, amelyek részben területileg különültek el, részben a rend különböző ágaihoz (obszerváns, reformált, sarutlan, rekollektus) tartoztak.
A háborús időszak elmúltával a testvérek és a házak száma is gyarapodásnak indult. Ekkor a Mariánus Rendtartományból a Szent László Királyról Nevezett (Ladiszlaita) Provinciát, a Szalvatoriánus Tartomány házaiból az erdélyi Szent István Király (Stefanita) Provinciát, majd 1757-ben a Bosnyák-Bányavidéki Provincia hazánkba érkező testvéreinek magyarországi házaiból a Kapisztrán Szent Jánosról Nevezett (Kapisztránus) Provinciát állították fel. Ekkoriban a lelkipásztori munkán túl már az oktatói munka is nagyobb hangsúlyt kapott a testvérek életében.
A ferencesek rendek egyesülése és az „új” idők
„És óvakodjanak attól, hogy kifelé szomorúak és komor tekintetű képmutatók legyenek, hanem mutassák meg, hogy az Úrban örvendeznek, vidámak és illően kedvesek”
(1Reg 7,16).
(1Reg 7,16).
Assisi Szent Ferenc
1897-ben XIII. Leó pápa egyesítette a rend különféle ágazatait Kisebb Testvérek Rendje néven, s jelentős szervezeti és a szerzetesi élet mindennapjait átalakító bullát adott ki „Felicitate quadam” kezdettel. A magyarországi provinciák kezdetben úgy gondolták, hogy ezek a rendelkezések a gyakorlatban nem vagy kevésbé fogja érinteni őket, de az új generális, P. Lauer Alajos 1897. október 15-én életbe léptette a bullát követő konstitúciót.
A rend a XIX. század végén XIII. Leó pápa szorgalmazására ismét megújuláson ment keresztül, melynek részeként a közösség több ága ismét egységre lépett a Kisebb Testvérek Rendjében. Közben 1900-ban a Magyarország határain belül létező öt provinciából hármat alakítottak ki: a Mariánust, az újraalapított Kapisztránust és Erdélyben a Stefanitát. Az első világháború befejeztével ezekből csupán kettő, a Mariánus és a Kapisztránus maradt meg Magyarországon. A két világháború között a provinciák történetét új alapítások, egyre növekvő lelkipásztori tevékenység, más korszerű kezdeményezések, valamint a hivatások örvendetesen nagy száma jellemezte.
A trianoni békeszerződés nyomán több kolostoruk a határon kívülre került. A két világháború között számos új alapítás és jelentős létszámbeli növekedés ellensúlyozza a veszteségeket. 1925-ben 18 rendházban 180 rendtagot számláltak, míg 1950-ben 26 rendházban 350 rendtagot.
A kommunizmus gyötrelmes évei és a megújulás
A változás éveivel, 1989-től lehetőség nyílt arra, hogy a tartományok ismét szabadon végezhessék munkájukat. Az elvett ingatlanok egy részének visszaigénylésével a rendházak száma ismét tíz fölé emelkedett. A rend legfőbb vezetése a Mariánus és a Kapisztránus Provinciából 2006. június 24-én létrehozta a Magyarok Nagyasszonya Ferences Rendtartományt, mint a Kisebb Testvérek Rendjének egyetlen jogi egységét Magyarországon.
A rendnek Magyarországon jelenleg Budán, Budapest-Rózsadombon, Budapest-Pasaréten, Szentendrén, Esztergomban, Szeged-Alsóvároson, Szécsényben, Gyöngyösön, Mátraházán, Mátraverebély-Szentkúton, Nagyszőlősön, Pesten, Zalaegerszegen, Szombathelyen és Sümegen van kolostora.
Pillanatok a ferencesek történelméből
• az 1209-ben Itáliában alapított Ferences Rend már 1225-ben megjelent Magyarországon• IV. Béla segítőiként szolgálták az újjáépítést, a török megszállás idején a nép körében segítettek
• a török elleni küzdelmekben jeleskedő Kapisztrán Szent János Szent Ferenc követője volt
• legrégebbi magyar könyvünk, a XV. századi Jókai-kódex Assisi Szent Ferenc életéről szól
• a ferencesek gyógyszertárakat üzemeltettek a szegények javára, és ápolták a pestises betegeket
• a reformkor és a szabadságharc idején kiálltak a magyar nép törekvései mellett
• Kazinczy a Ferenciek terére járt szentmisére
• Liszt világi ferences, „confrater” volt
• az első felelős magyar kormány miniszterelnökét, gróf Batthyány Lajost a ferencesek temették el pesti rendházukban, a tiltás ellenére
• a XX. sz. elején a ferencesek gyógyszertárakat, játszótereket, kultúrházakat, mozikat építettek a köz szolgálatára
• a II. világháborúban bújtatták az üldözötteket, segítették a hadikárosultakat
• intézményeikben ma mintegy 2 000 gyermeket és fiatalt oktatnak és nevelnek, Gyöngyösön országosan egyedülálló Autista Segítő Központot tartanak fenn
A következő részben: A szegedi ferences rendház
