2012. szeptember 21., péntek

A szeméthegyen túl – A szegedi hulladéklerakó 1. rész


A szelektív hulladékgyűjtés és a szeméthegy

Hulladékot az ember már ősidők óta „termel”, és ezeket a régi szeméttelepeket előszeretettel kutatják a régészek, hiszen sokminden kideríthető a múltunkból. De mi marad a modern ember után? Kiderítik kései utódaink, milyen pazarló módon éltünk, és hogyan tettük tönkre jövőnket? Hogyan lehetne a szeméthegyek emelkedését lassítani, megállítani? Ezekre a kérdésekre tudósok, kutatók, szakemberek hada és a jogalkotók próbálnak megfelelő választ és legfőképpen megoldást találni.



„A hulladék érték” – halljuk úton-útfélen, de hogy ez valóban így van, azt mi is megtapasztalhattuk, amikor kilátogattunk a Szegedi Környezetgazdálkodási Nonprofit Kft. regionális hulladéklerakó telepére. A Sándorfalvi úton közlekedők naponta láthatják Szeged egyik legmagasabb pontját, a majd’ 30 méteres hulladékhegyet. De hogy mit is rejt a telep, milyen technológiákkal vannak itt, hogyan lesz a szemétből valóban érték, csak a kerítésen belül derülhet ki.

A hulladéklerakó
A Szeged melletti regionális hulladéklerakó meglehetősen korszerűnek számít az országban. A korábbi depóban képződő biogázt elégetik, és ebből elektromos áramot állítanak elő. Szintén a rendszer része a törő- és osztályozóberendezés, ami az építőipari hulladékanyagok újrahasznosítását szolgálja, évente 30-35 ezer tonnás kapacitásával, valamint a zöld hulladékokra épülő komposzttelep, ahol egy évben közel 25 ezer tonnát képesek kezelni.

A lerakóból nincs visszatérés

A Szeged melletti regionális hulladéklerakó meglehetősen korszerűnek számít az országban. A korábbi depóban képződő biogázt elégetik, és ebből elektromos áramot állítanak elő. Szintén a rendszer része a törő- és osztályozóberendezés, ami az építőipari hulladékanyagok újrahasznosítását szolgálja, évente 30-35 ezer tonnás kapacitásával, valamint a zöld hulladékokra épülő komposzttelep, ahol egy évben közel 25 ezer tonnát képesek kezelni.
„Szigorú rendben, két műszakban folyik nálunk a munka” – mesélte kalauzunk, Hornyák Károly. „Tulajdonképpen nincs nálunk ünnepnap, hiszen a szemetet mindenképpen el kell hozzuk. De nemcsak Szegedről, hanem 33 környező településről kerül ide hulladék. Van komposztáló üzemünk, szelektív hulladékválogatónk, építési törmelékőrlőnk, működik már egy mini depóniagáz erőművünk is, de mégis a legnagyobb gondot a kommunális hulladék jelenti. Több száz millió forintnyi értéket temetünk el, holott ha ezt is le tudnánk válogatni, mindenkinek olcsóbb lenne a szemétszállítás és a kezelés.”
Folyamatosan jönnek a megrakott kukás és konténeres teherautók, hogy „gyomruk” összepréselt tartalmát a lerakó szélére borítsák. Itt egy közel 30 tonnás tömörítőgép tüskés kerekei préselik össze, egyengetik el a kiborított szeméthalmokat, majd azonnal földdel borítják be, nehogy a szél, vagy a mindig éber lesben álló sirályok hada széthordja. Szinte nincs is kellemetlen szag, igaz a távoli telefontorony középvonalával egymagasságú dombtetőn folyamatosan élénk szél lengedez.


„Néha előfordul, hogy kétségbeesetten telefonálnak nekünk, hogy kijönnének megnézni a leborított szemetet, mert fontos iratot, pénzes borítékot dobtak ki” – mesél kísérőnk az érdekes esetekről. „Természetesen ennek nincs akadálya, de amint látható egy szénakazalban könnyebb a tűt megtalálni, mint itt bármit. Innen már nincs visszatérés! Viszont fordult már elő olyan is, hogy a szelektív válogatóasztalon találtak a kollégák egy tárcát, benne iratokkal, pénzzel. Felhívtuk a tulajdonos hölgyet, aki nem győzött hálálkodni, hiszen az autójából vitték el a táskáját, és az értéktelennek vélt dolgokat a kukába dobták.”

Szelektív hulladékgyűjtés a mérlegen
A szelektív hulladékgyűjtés Szegeden 1998 tájékán indult, azóta korszerű hulladékudvarok és gyűjtőszigetek épültek ki a város számos pontján. A lakosok részéről azonban nagyon lassú fejlődés tapasztalható e téren, és a kommunális hulladék esetében mindössze 10 százalékra tehető az így gyűjtött hulladék aránya. A város számára a szelektív hulladékbegyűjtés, és feldolgozás még akkor is veszteséges, ha hozzászámítjuk a másodlagos nyersanyagként való értékesítést. A készülő hulladékgazdálkodási törvény a szelektív hulladékgyűjtés irányába mozdul el, és lehet, hogy a koordináló szervezeti rendszer átalakításával jut forrás arra, hogy a közszolgáltatóknak a szelektív hulladékbegyűjtéssel kapcsolatos veszteségeit fedezze. Jelen pillanatban az önkormányzat ezt a veszteséget nem tudja fedezni, ezt a cég bevételeiből kell kigazdálkodni.

A hulladék útja

A Szegedi Környezetgazdálkodási Nonprofit Kft. kezelésében 1999 második felétől működik az a hulladékválogató üzem, amely lehetővé teszi az újrafelhasználható anyagok kiválogatását és hasznosításra történő előkészítését.
A beérkező hulladékot a telep bejáratánál lévő hídmérlegen lemérik, majd ezután bekerül a válogatómű csarnokába, ahol kétfelé ágazik az útja. Az előválogatott és szelektíven gyűjtött hulladék – például hulladékudvarból beszállított homogén hullámpapír – a bálázó-adagolószalagra kerül, míg a sárga zsákos – vegyesen gyűjtött papír, műanyag, fém – és a szelektív hulladékgyűjtő szigetekből beszállított hulladék – az üveg kivételével – a válogatósor felé veszi az irányt.
Itt a sárga zsákokat zsákfeltépő gépbe juttatja egy rakodógép, majd hulladék adagolószalagon keresztül egy dobszitába kerül. Ennek a palástján lévő lyukakon keresztül a dob forgása közben az apró 4-6 cm-nél kisebb méretű hulladékok leválnak, és a dobszita alatti konténerbe esnek. A forgatás közben keletkező port elszívás után porszűrővel választják le, majd a fennmaradó hulladék kerül a válogatókabinba, ahol már egyáltalán nincs por.
Az újrahasznosítható anyagok válogatását a válogatókabin futószalagja mellett két műszakban 10-10 ember végzi, kézzel. A válogatószalag mindkét oldalán 6-6 ledobó akna van, amelyeken keresztül a boxokba kerülnek az újrahasznosítható anyagok – fólia, papír, PET palack, többrétegű italos kartondobozok, alumínium italosdobozok – a szalag végén egy nagy teljesítményű mágnesszalag végzi a vas hulladék leválasztását. A hasznos anyagot már nem tartalmazó hulladék egy gyűjtőkonténerbe hullik, ahonnan a lerakóba kerül.
Az így előválogatott hulladékot a homlokrakodó gép az automatikus üzemű bálázógépbe adagolja, ahol azt összepréselik, ezáltal a tárolás és a szállítása is egyszerűbbé, költséghatékonyabbá válik.

ISPA projekt: az előremutató példa

Az ISPA-projekt keretében épült Szeged melletti hulladéklerakó 2007 óta üzemel és éves szinten 55-60 ezer tonna kommunális, illetve közületi hulladékot fogad be a környező 33 településről. Szintén ide érkezik a 15-16 ezer tonna szelektíven gyűjtött hulladék – zömében papír és műanyag –, amelyet tizennyolc különböző frakcióra válogatnak szét a telepen dolgozók, és másodlagos nyersanyagként értékesítik.
„Ebből 2010-ben mintegy 120 millió forint folyt be, ám ennek legalább a négyszeresét temetik el a depóban” – véli Hornyák Károly, a Szegedi Környezetgazdálkodási Nonprofit Kft. hulladékgazdálkodási részlegvezetője. „Kis odafigyeléssel egy négytagú család hetente átlagosan 500 forint értékű újrahasznosítható anyagot menthetne meg, ha mindezt a szelektíven gyűjtené és helyezné ki.”


A szeméthegyek nem nőhetnek az égig

Uniós és hazai szabályok rendelkeznek a hulladékkezelésről. Ennek egyik lépcsője volt az az ISPA pályázat, melynek keretében 33 település hulladéka kerül a szegedi telepre. Az itt – de már hazai pályázaton elnyert összegből – épült, szelektív hulladékválogatóban a kertvárosi környezetből származó – úgynevezett sárga zsákos – hulladék, valamint a lakótelepi övezetbe telepített hulladékszigetek és a környékbeli hulladékudvarok konténereinek tartalma kerül gépi- és kézi válogatásra, préselésre, bálázásra.
Ahogy felfelé baktatunk a „hegyre”, úgy tárul a szemünk elé, és a lábunk alá mindaz, amit korábban hallhattunk: műanyag, papír, üveg, fém és megannyi hasznosítható anyag vége-oldala kandikál ki a föld alól.
„Közegészségügyi előírások miatt a szennyezett hulladék nem válogatható” – mondja kísérőnk. „Az így beérkező szemetet ide hozzák a teherautók, majd azonnal földdel borítjuk be, pedig valóban rengeteg hasznosítható anyag van benne.”
Probléma ez a hulladék kezelőjének, a városnak, az országnak, hiszen ezek a szeméthegyek valóban nem nőhetnek az égig, szigorú szabályok határozzák meg a növekedést, aminek gyakorlatilag csökkenésnek kell lennie. Növelni kell tehát a szelektív hulladék visszagyűjtését, a feldolgozást, értékesítést. De ebben nekünk, embereknek is aktívabban kellene közreműködnünk.
Folyamatosan ellenőrzi a hatóság a lerakó méretét, kialakítását is. A szegedi lerakónak – ami uniós támogatásból épült – még 30 évig megfelelőnek kell lennie, a pályázat feltételei miatt azonban csak a társulásba belépett 33 település hulladéka kerülhet ide, a bővítésre viszont szükség lenne. Hamarosan újabb pénzügyi források is megnyílhatnak, amiből két új kazetta megépítése válik lehetségessé.
Jelenleg a Szegedi Környezetgazdálkodási Nonprofit Kft. közvetlenül 14, a leányvállalatával együtt pedig közel 40 településen lát el közszolgáltatási feladatkört.


A következő részben: Sárga zsák, hulladéksziget, válogató