Egy orvostanhallgató középkori könyvei – Pásztor Pálma

Az érzések függetlenek a korszaktól 

A Nyughatatlan lélek és A duellátor a középkori Magyarországra varázsol bennünket olvasás közben, s vívódó sorsokat, szerelmeseket, a korabeli élet sajátosságait ismerhetjük meg könnyen olvasható, szórakoztató, mégis hiteles formában. A Szegedi Tudományegyetem orvostanhallgatója, a 21 éves Pásztor Pálma mesélt nekünk az eddig megjelent két történelmi témájú regényéről és írói munkásságáról és beavatott bennünket készülőben lévő – immár harmadik – könyvének történetébe is.

„Nekem nincsenek álmaim. Csupán egyetlenegy: hogy végre szabad legyek, s ne mások eszköze! Nem tudom mit kezdenék a szabadságommal; de legalább az enyém lenne! Aztán alakulna a többi is… Dalnok, adj nékem álmokat.” – Nyughatatlan lélek

– Mikor kezdtél el írni, és hogyan változtál az évek során?

– Gyermekkorom óta a könyvek szerelmese vagyok és az olvasás mellett feltámadt bennem az igény, hogy magam is történeteket találjak ki. Már gyerekként is, de akkor még persze kezdetlegesek voltak, és egy időre abba is maradt a dolog. Úgy 7-8. osztályos lehettem, mikor újra feléledt bennem az igény aziránt, hogy részletesebben kidolgozzam és papírra vessem a gondolataimat. Ez kezdetben csak egy kedves időtöltés volt, de később a szenvedélyemmé vált. Remélem, hogy egy életen át megmarad ez a szerelem. Ritkábban verseket is költök, de elsősorban történelmi témájú elbeszéléseket és regényeket szoktam írni. Többen kérdezték, hogy nem tartom-e furcsának, hogy régi korok embereiről írok. Nekem nem nehéz beleképzelni magam egy ilyen ember helyzetébe, mert az ember alapvetően nem változott a századok során, ellentétben a körülötte lévő világgal. Az érzések állandóak: ugyanúgy boldogok szeretnénk lenni, mint évszázadokkal ezelőtt, legfeljebb másban keressük azt. Közel szeretném hozni ezt a világot az olvasóimhoz, így nagy hangsúlyt fektetek arra, hogy korhű és hiteles legyen a leírásom az akkori környezetről és emberekről. Szóhasználatban is, ha külföldi témájú az elbeszélés vagy régies szavak fordulnak elő, igyekszem azokat olyan helyen alkalmazni, ahol ez nem zavaró, és ahol hitelesen hangzanak.

„Két kitaszított sorsa fonódik össze a regényben. Egy fiatalember küzdelme, hogy Károly Róbert lovagjává váljon, s bosszút álljon cselszövő nagybátyján apja haláláért; de, mivel korábban megvetett, fizetett bajvívóként élt, újra s újra kitaszítja a vitézi rend. Szerelme, egy kun törzsfő lánya, múltja tragédiája elől menekül, sokáig kedvese elől is titkolva származását. Egyszer azonban szembe kell nézni a fájdalmas emlékekkel. Képes lesz-e megbocsátani apjának a múlt bűneit? Vajon úrrá lehet tévedésein, s valóra válthatja álmát a duellátor?”

A duellátor

– Milyen dolgok inspirálnak?

– Leginkább a különleges jellemeket szeretem ábrázolni. Általában olyan emberekről írok, akiknek álmaik, céljaik vannak és sok mindenen keresztülmennek, hogy ezeket elérjék. Ha a történet elején ez még nem is forrta ki magát, a végkicsengésben biztosan megtalálják a maguk útját. A kitaszítottak, a kívülállók szerepe mostanában kezdett el érdekelni. Vagy olyan formában írok róluk, mint A duellátorban is, hogy a társadalom nem fogadja be őket, vagy, hogy maguk vállalják ezt a kívülállóságot, mert korábbi sérelmeik, fájdalmaik elől menekülnek. A jellemrajz általában úgy szokott nálam működni, hogy részben fiktív, részben pedig olyan embereket keresek szereplőnek, akik számomra érdekesek vagy fontosak, és egyúttal a saját vonásaimat is megörökítem egy-egy szerepben. A duellátor esetében ez úgy történt, hogy egy történelmi ismeretterjesztő könyvet olvastam, melyben ráakadtam erre a foglalkozásra és eszembe jutott:  „Hú, ezt de jó lenne leírni!”

– Íróként van-e példaképed?

– Konkrét példaképem nincs, de olvasni, mint ahogy említettem, nagyon szeretek. Kedvenc romantikus szerzőket tudnék említeni, mint például Jókai, Dumas, Mérimée, Sienkiwicz… Későbbiek közül Passuth László, Robert Merle, Núria Masot…

– Hogyan jött az ötlet, hogy a megszületett történeteket kiadasd?

– Magával az írással párhuzamosan alakult ki a vágy, hogy mások is lássák, olvassák és örömet szerezhessek a műveimmel nekik. A bátorításban, megerősítésben sokat köszönhetek tanárnőimnek, Asztalos Magdolnának és Békési Eszternek. Amikor azt a visszajelzést kaptam, hogy tetszik nekik az első könyvem, a Nyughatatlan lélek, akkor elkezdtem kiadókat keresni. Ezt a kötetet a Bába és Társa kiadó adta ki. Elég nehéz volt rájuk akadni, de végül 2009 nyarán beleegyeztek a könyv megjelentetésébe és ugyanezen év őszén már meg is jelent. A duellátor már a Novum kiadó kezelésében jelent meg idén februárban.

„Világéletemben mások szerzeményeit adtam elő, az íráshoz soha nem volt érzékem. De neked van! Te tehetséges költő vagy, Loránd… Igen, tehetséges vagy. De ebben a keserves jelenkorban lant nélkül nincs becsülete a poétának; még azzal együtt se nagyon. A magyar szavú verset az emberek nem olvassák, hanem mulatozás közben hallgatják… Neked vagy sok száz évvel ezelőtt kellett volna születned, s akkor talán körülrajongott poéta lehettél volna… Vagy talán éppen egy évszázadokkal későbbi jövő korán született gyermeke vagy. De most, ebben a jelenben nem hinném, hogy dicsőségben lenne részed… Ha a közönséged nem ismer el, akkor dicsőség sincs. Bár… nem tudom. Tehetséges vagy; talán dicsőséggel is megáld majd az Ég… Mindenesetre a dalnokmesterség ahhoz bizonyosan elég lesz, hogy megélj belőle!”

Nyughatatlan lélek

– Mesélnél egy kicsit a könyvek történetéről?

– A Nyughatatlan lélek az 1300-as évek Magyarországán, a trónharcok idején játszódik. Ebben két sors fonódik össze: az egyik egy vándorköltő, aki egyrészt a saját álmaival és kísérteteivel viaskodik, másrészt beleszeret egy már eljegyzett lányba, akinek érdekházasságot rendeltek el a szülei, és ebből lesznek a bonyodalmak. A másik szál pedig egy volt zsoldos katona, Marco sorsa, aki egy súlyos sebesülés után ráébred arra, hogy nem helyesen élt azáltal, hogy meggyőződése ellenére katonáskodott, így kezdi átértékelni az életét.

A duellátor szintén ebben a korban játszódik Magyarországon. Ebben is két sors fonódik össze: két szerelmesé. Az egyik fél a duellátor, amely egy régi foglalkozás volt. Szokás volt, hogy a vitás felek megvívnak egymással így eldöntve, hogy kinek volt igaza. Ez az istenítéletek egyik formája volt. Ha az egyiknek elég pénze volt, küldhetett maga helyett valakit, hogy ő vívjon meg a másik féllel. Nos ő volt a duellátor. Érdekesség, hogy ez a foglalkozás nagyon megvetett volt a középkorban. A főhősöm bizonyos szerencsétlenségek miatt került ebbe a helyzetbe, és az ő álma az, hogy Károly Róbert lovagja legyen, ám a lovagi rend újra és újra kitaszítja köreiből. Szerelme egy kun törzsfő lánya, aki a múltja tragédiája elől menekülve hagyta el törzsét. Később mindketten rájönnek, hogy nem lehet a múlt elől menekülni, hanem igenis szembe kell nézni vele és el kell fogadni azt.
A duellátor mondhatni friss élmény, mert idén került kiadásra. Próbáltam a két könyvnél egy stílust követni, de talán a második kicsit komolyabb az időközben eltelt évek miatt. Egy-egy könyvet körülbelül egy évig tart megírni, mert vannak közben kihagyások is.

– Hogyan látod te, mint szerző a saját műveidet?

– Mindenen lehet javítani, de úgy érzem, hogy amit ki lehetett hozni ezekből a témákból, azt nekem sikerült. Egy-két helyen már megjelent róla ismertető is. Az ismerőseimtől, barátaimtól mindkét kötettel kapcsolatban pozitív visszajelzéseket kaptam. Tetszett a fiatalabb és az idősebb korosztálynak is, így bátran ajánlom akár egy könnyű olvasmánynak is a könyveket a kalandok miatt, de van egy komolyabb síkjuk, mivel lélektanilag is sokat próbáltam belevinni a történetekbe.

– Az íróknál egy fontos kérdés, hogy hogyan is alkossanak. Te hogy vagy ezzel?

– Általában kézzel kezdem el írni a történeteket, de a jobb rendszerezés miatt, mivel hol a könyv elejére, hol a közepére való dolgok jutnak eszembe, kényelmesebb begépelni. Inkább este szeretek írni, és előfordult már velem az is, hogy az éjszaka közepén felébredve jegyeztem le az akkor eszembe jutó dolgokat. Az íráson túl olvasni is nagyon szeretek. Ezek mellett, ha már az alkotásnál tartunk, érdekelnek a kreatív dolgok, mint például a tűzzománcozás, amit régen csináltam is, de ez időhiány miatt abbamaradt.


– Most min dolgozol?

– Részint a következő regényemen, mely Szent Lajos Franciaországában játszódik, és a cselekmény egy titkos társaság, valamint egy apja nyomdokait kutató fiatalember körül bonyolódik. Másrészt pedig szintén történelmi tárgyú elbeszéléseken, melyek facebookos honlapomról is elérhetőek. Nem titok, hogy szélsőségesnek mondható abból a szempontból a személyiségem, hogy nagyon szeretem a történelmet, de érdekes módon a biológiára koncentráltam a gimnáziumban, mert az orvosira felvételiztem itt Szegeden.

Illés Réka

Riportunk helyszínéül a Kárász utcai Corso Cafét választottuk