Tandi Flóra hat éves volt, mikor a szülei beíratták a szegedi Király-König Péter Zeneiskolába és azóta életének részévé vált a zenélés.
– Mióta tanulsz zenélni és énekelni?
– A Zeneiskolát 15 év után hagytam el. Zongoráztam is kilenc évig, majd magánénekre jártam Katona Judithoz. Mindemellett természetesen szolfézst és zeneirodalmat is tanultam. Jelenleg D. Szécsi Editnél képzem a hangomat immár harmadik éve.
– A családban van-e valaki, akitől örökölhetted a zenei érzékedet?
– Édesanyám, Dohány Gabriella, a Tömörkény Leánykar karnagya és emellett ének-zenét és magyart is tanít a gimnáziumban. Valószínűleg tőle örökölhettem a zene iránti vonzalmamat, de a szüleimnek mindig is fontos volt, hogy a zene jelen legyen az életünkben. A nővérem, Laura zongora szakon végezte el a konzervatóriumot, de ma már csak a saját szórakoztatására, hobbiból ül le a hangszerhez.
– Melyik az a zene stílus, amely a legközelebb áll hozzád, és amelyet a legszívesebben adsz elő?– A kettő nálam egy és ugyanaz. Lara Fabian és Celine Dion dalai vittek el abba az irányba, amelynek stílusában ma már én is előadok a színpadon. Ezt a stílust nouvelle chanson-nak hívják, és a klasszikus sanzon keveredését jelenti a könnyűzenével. Tulajdonképpen ez egy crossover (kevert) műfaj, Európában nagyon közkedvelt, és remélem, hogy Magyarországon is az lehet. Tele van érzelemmel, finomsággal, gyengédséggel, ezért szeretem nagyon.
– Kik inspirálnak, kik a példaképeid?
– Az előbb említett két név mindenképpen. Sokat lehet tanulni már csak attól is, hogy hallgatom a zenéjüket és megnézem a koncert DVD-jüket. Egyébként a két személyiség teljesen eltérő: míg Celine Dion igazi díva, addig Lara Fabian tipikusan a kedves lány a szomszédból. Hogy magyar nevet is említsek, Miklósa Erikát is feltétlenül az inspirálóim közé sorolnám, hiszen nagyon szeretem benne, hogy utazgat a zenei műfajok között, és nem szorítkozik az előadásaiban csak a klasszikus opera keretei közé.
– Hogyan és mikor indult be igazán a karriered?
– Nem is tudom, hogy erre mi lenne a megfelelő válasz. Ez inkább egy folyamat volt, egyre több fellépéssel, azután jött az önálló dalom, saját videoklip, koncert, külföldi fellépések… Azt hiszem mindegyik egy-egy mérföldkő volt az elmúlt évek során az életemben.
– Vannak-e melletted segítők, mentorok?– Rendkívül szerencsésnek mondhatom magam, hogy Miklósa Erika figyelemmel kíséri a pályám alakulását, és hogy mindenben számíthatok rá, legyen az szakmai vagy magánéleti kérdés. Feltétlen bizalommal fordulok hozzá és Ő mindig őszintén elmondja, amit gondol. Ezzel sokat segít nekem, mert felhívja a figyelmem az énekesi pálya buktatóira is, és azt is megtanítja, hogyan kell kezelni a sikert. Tökéletes mentor, tényleg nagyon szeretem. Idén elkészül az első közös dalunk, melyet októbert 24-én hallhat majd először a közönség a „Dalok a zongora mellől” című koncertemen, melyet az IH Rendezvényházban tartok, és ahol Erika lesz a vendégem.
– Hány videokliped készült eddig már el?
– Két videoklipet forgattunk eddig. Az egyik Győry Balázs rendezésében látott napvilágot még 2010-ben HungÁria címmel, a másik pedig egy francia nyelvű dalomhoz készült a Zengo Video Productions gondozásában, ez pedig az Aimer d’amour, aimer d’envies. Hamarosan pedig egy új forgatásába is belekezdek.
– Próbálom vegyesen összeállítani a műsort, így a készülő lemezen is sok feldolgozás lesz a saját dalok mellett. Igyekszem mindig úgy készülni az adott fellépésre, hogy figyelemmel legyek a közönség összetételére és igényeire.
– Van-e zenekarod, vagy esetleg van-e olyan, akivel többször, szívesen dolgozol együtt?
– Állandó zenekarom nincsen, de például az október 24-i koncerten is olyan zenésztársakkal leszek egy színpadon, akikkel korábban már dolgoztam együtt valamilyen formában. Nagy Imre Erik karmester, zeneszerző ül majd a zongoránál, Márton Gergely, a szegedi JackDanimalZ zenekar tagja kísér majd gitáron egy-két dalt, és énekelek Molnár Gáborral, aki az egész lemezem zenei anyagán dolgozik, valamit Demeter Lászlóval, akivel több alkalommal léptünk már együtt színpadra. Fontosnak tartom, hogy barátilag is kötődjek azokhoz, akikkel együtt dolgozom.
Körülbelül hány koncerted volt már eddig, és melyik volt a legemlékezetesebb?
Rendszeresen 2009 óta koncertezem, pontosan nem tudnék számadatot mondani, de úgy gondolom, nem lehet okom panaszra ahhoz képest, hogy nem áll mögöttem profi menedzsment. A legemlékezetesebb talán a párizsi koncertem volt, mert olyan nyitott és befogadó hallgatósággal találkoztam, mint amilyenre egyáltalán nem számítottam. A szegedi koncerteket is nagyon szeretem, mert a közönség már jól ismer és pontosan érzi azt, hogy mit szeretnék átadni, minden apróságot észrevesznek, értékelnek.
– Hogyan tudod összeegyeztetni az éneklést a tanulással?
– Nem könnyű. Leginkább azért nem, mert szeretném a diplomát a kezemben tartani, siettetni a dolgot, miközben az énekesi teendőim is jelentős szervezési munkát és rengeteg időt igényelnek. Ez természetesen a vizsgaidőszakok idején ütközik ki leginkább, ami azért is nehéz, mert az ünnepek környéke jellemzően az az időszak, amikor sok a fellépés, és ezzel egy időben zajlanak a vizsgák. Azért bízom benne, hogy mihamarabb meglesz az a diploma.
– A jövőben is énekesként képzeled el magad?
– Igen, mindenképpen, de nem azért énekelek, hogy feltétlenül ebből éljek meg. A mai viszonyok között luxus lenne ilyet állítani. Ha szerzői jogászként dolgozhatom és mellette énekelhetek, számomra az is tökéletes lesz. Természetesen azon dolgozunk, hogy szép karriert futhassak be énekesként, de egy B terv az mindig kell.
– Az éneklés mellett van-e más hobbid?
– Nincs semmilyen különleges hobbim, azzal töltöm a szabadidőmet, mint mindenki más. A barátaimmal vagyok, szeretem a jó filmeket és könyveket, színházba és koncertekre járok, és az imádott westie kutyámmal, Bobyval játszom. Egyébként rendkívül társasági természetű vagyok, nagyon szeretek új embereket megismerni.
Illés Réka
