Egy hölgy az űrből – a NASA űrhajósnőjének előadása az SZTE-n

December 5-én Marsha Ivins, a NASA nyugalmazott űrrepülési mérnöke, öt űrsikló-küldetés legénységének tagja lesz a Szegedi Tudományegyetem vendége. Látogatása keretében angol nyelvű előadást tart majd az emberes űrutazások történetéről, valamint a világűr kutatása kapcsán szerzett személyes tapasztalatairól és gondolatairól.

„Ms. Ivins 1990 és 2001 között öt alkalommal járt a világűrben” – mondta el a Szeged Panorámának Szalai Tamás, az SZTE TTIK közkapcsolati titkára. „Háromszor az Atlantis, kétszer a Columbia űrsikló legénységének tagja volt. Évtizedeken keresztül a houstoni Lyndon B. Johnson Űrközpont munkatársaként vett részt műholdakkal és az űrhajós küldetésekkel kapcsolatos fejlesztőmunkában.”

Marsha Ivins 1951. április 15-én született Baltimore-ban. 1973-ban szerezte meg diplomáját a University of Colorado egyetemen, mint repülőmérnök, majd a a NASA Johnson Űrközpontjában kezdett dolgozni. Először az űrrepülőgép fedélzeti kijelzőivel foglalkozott, majd fedélzeti mérnöki kiképzést szerzett. 1984-ben választották űrhajós jelöltté. Ötször repült az űrsiklóval az STS-32 (1990), STS-46 (1992), STS-62 (1994), STS-81 (1997), és STS-98 (2001) küldetésben.

Az űrsikló fedélzetén

Az STS–32-es küldetése során a legénység útnak indított egy katonai kommunikációs műholdat, mely később geoszinkron pályára állt. Az út negyedik napján sikerült a Columbia robotkarjával befogni, majd a repülés végén a Földre visszahozni a 11 tonna tömegű LDEF (Long Duration Exposure Facility) tudományos platformot, amely a Challenger űrrepülőgép 1984-es STS-41-C küldetése óta keringett orbitális pályán.

Az STS–46 küldetése egyben az emberiség 150. űrutazása is volt. Célja az Európai Űrügynökség által gyártott EURECA tudományos műhold útnak indítása, valamint az olasz tervezésű TSS (Tethered Satellite System) platform működtetése. Az Atlantis fedélzetén utazott Umberto Guidoni, az első olasz űrhajós is.
A TSS egy tudományos platform volt, melyet egy vékony kábel segítségével 20 kilométer távolságra terveztek eltávolítani az űrsiklótól. A csévélés közben azonban a kábel megakadt, ezért a legénység 260 méter távolságból kénytelen volt a platformot idő előtt visszahúzni.
Az STS–62 küldetés tizennégy napja során második alkalommal utazott a világűrben az United States Microgravity Payload (USMP) mikrogravitációs műszercsomag. Az ötfős legénység az USMP üzemeltetése mellett anyagtudományi és élettudományi kísérleteket végzett az űrsikló fedélzetén, valamint kipróbálta a Canadarm robotkar egy továbbfejlesztett, modernebb változatát.

Az előadás 2012. december 5. (szerda), 14 órakor az SZTE József Attila Tanulmányi és Információs Központ Kongresszusi termében lesz (Szeged, Ady Endre tér 10.).

forrás: NASA, Wikipédia