Tandi Flóra – érzelem, finomság, gyengédség

Az Őszi Kulturális Fesztivál keretében 2012. október 24-én 19 órától az IH Rendezvényközpontban kapott helyet Tandi Flóra koncertje, melynek különleges és neves vendége lesz Miklósa Erika operaénekesnő személyében. A Szegedi Tudományegyetem Jogi karán tanuló Flórával a Szeged Panoráma készített exkluzív interjút. 

Tandi Flóra hat éves volt, mikor a szülei beíratták a szegedi Király-König Péter Zeneiskolába és azóta életének részévé vált a zenélés.

– Mióta tanulsz zenélni és énekelni?

– A Zeneiskolát 15 év után hagytam el. Zongoráztam is kilenc évig, majd magánénekre jártam Katona Judithoz. Mindemellett természetesen szolfézst és zeneirodalmat is tanultam. Jelenleg D. Szécsi Editnél képzem a hangomat immár harmadik éve.

– A családban van-e valaki, akitől örökölhetted a zenei érzékedet?

– Édesanyám, Dohány Gabriella, a Tömörkény Leánykar karnagya és emellett ének-zenét és magyart is tanít a gimnáziumban. Valószínűleg tőle örökölhettem a zene iránti vonzalmamat, de a szüleimnek mindig is fontos volt, hogy a zene jelen legyen az életünkben. A nővérem, Laura zongora szakon végezte el a konzervatóriumot, de ma már csak a saját szórakoztatására, hobbiból ül le a hangszerhez.

– Melyik az a zene stílus, amely a legközelebb áll hozzád, és amelyet a legszívesebben adsz elő?

– A kettő nálam egy és ugyanaz. Lara Fabian és Celine Dion dalai vittek el abba az irányba, amelynek stílusában ma már én is előadok a színpadon. Ezt a stílust nouvelle chanson-nak hívják, és a klasszikus sanzon keveredését jelenti a könnyűzenével. Tulajdonképpen ez egy crossover (kevert) műfaj, Európában nagyon közkedvelt, és remélem, hogy Magyarországon is az lehet. Tele van érzelemmel, finomsággal, gyengédséggel, ezért szeretem nagyon.

– Kik inspirálnak, kik a példaképeid?

– Az előbb említett két név mindenképpen. Sokat lehet tanulni már csak attól is, hogy hallgatom a zenéjüket és megnézem a koncert DVD-jüket. Egyébként a két személyiség teljesen eltérő: míg Celine Dion igazi díva, addig Lara Fabian tipikusan a kedves lány a szomszédból. Hogy magyar nevet is említsek, Miklósa Erikát is feltétlenül az inspirálóim közé sorolnám, hiszen nagyon szeretem benne, hogy utazgat a zenei műfajok között, és nem szorítkozik az előadásaiban csak a klasszikus opera keretei közé.

– Hogyan és mikor indult be igazán a karriered?

– Nem is tudom, hogy erre mi lenne a megfelelő válasz. Ez inkább egy folyamat volt, egyre több fellépéssel, azután jött az önálló dalom, saját videoklip, koncert, külföldi fellépések… Azt hiszem mindegyik egy-egy mérföldkő volt az elmúlt évek során az életemben.

– Vannak-e melletted segítők, mentorok?

– Rendkívül szerencsésnek mondhatom magam, hogy Miklósa Erika figyelemmel kíséri a pályám alakulását, és hogy mindenben számíthatok rá, legyen az szakmai vagy magánéleti kérdés. Feltétlen bizalommal fordulok hozzá és Ő mindig őszintén elmondja, amit gondol. Ezzel sokat segít nekem, mert felhívja a figyelmem az énekesi pálya buktatóira is, és azt is megtanítja, hogyan kell kezelni a sikert. Tökéletes mentor, tényleg nagyon szeretem. Idén elkészül az első közös dalunk, melyet októbert 24-én hallhat majd először a közönség a „Dalok a zongora mellől” című koncertemen, melyet az IH Rendezvényházban tartok, és ahol Erika lesz a vendégem.

– Hány videokliped készült eddig már el?

– Két videoklipet forgattunk eddig. Az egyik Győry Balázs rendezésében látott napvilágot még 2010-ben HungÁria címmel, a másik pedig egy francia nyelvű dalomhoz készült a Zengo Video Productions gondozásában, ez pedig az Aimer d’amour, aimer d’envies. Hamarosan pedig egy új forgatásába is belekezdek.

– A fellépéseid dallistáját milyen szempontok szerint állítod össze?

– Próbálom vegyesen összeállítani a műsort, így a készülő lemezen is sok feldolgozás lesz a saját dalok mellett. Igyekszem mindig úgy készülni az adott fellépésre, hogy figyelemmel legyek a közönség összetételére és igényeire.

– Van-e zenekarod, vagy esetleg van-e olyan, akivel többször, szívesen dolgozol együtt?

– Állandó zenekarom nincsen, de például az október 24-i koncerten is olyan zenésztársakkal leszek egy színpadon, akikkel korábban már dolgoztam együtt valamilyen formában. Nagy Imre Erik karmester, zeneszerző ül majd a zongoránál, Márton Gergely, a szegedi JackDanimalZ zenekar tagja kísér majd gitáron egy-két dalt, és énekelek Molnár Gáborral, aki az egész lemezem zenei anyagán dolgozik, valamit Demeter Lászlóval, akivel több alkalommal léptünk már együtt színpadra. Fontosnak tartom, hogy barátilag is kötődjek azokhoz, akikkel együtt dolgozom.
Körülbelül hány koncerted volt már eddig, és melyik volt a legemlékezetesebb?
Rendszeresen 2009 óta koncertezem, pontosan nem tudnék számadatot mondani, de úgy gondolom, nem lehet okom panaszra ahhoz képest, hogy nem áll mögöttem profi menedzsment. A legemlékezetesebb talán a párizsi koncertem volt, mert olyan nyitott és befogadó hallgatósággal találkoztam, mint amilyenre egyáltalán nem számítottam. A szegedi koncerteket is nagyon szeretem, mert a közönség már jól ismer és pontosan érzi azt, hogy mit szeretnék átadni, minden apróságot észrevesznek, értékelnek.

– Hogyan tudod összeegyeztetni az éneklést a tanulással?

– Nem könnyű. Leginkább azért nem, mert szeretném a diplomát a kezemben tartani, siettetni a dolgot, miközben az énekesi teendőim is jelentős szervezési munkát és rengeteg időt igényelnek. Ez természetesen a vizsgaidőszakok idején ütközik ki leginkább, ami azért is nehéz, mert az ünnepek környéke jellemzően az az időszak, amikor sok a fellépés, és ezzel egy időben zajlanak a vizsgák. Azért bízom benne, hogy mihamarabb meglesz az a diploma.

– A jövőben is énekesként képzeled el magad?

– Igen, mindenképpen, de nem azért énekelek, hogy feltétlenül ebből éljek meg. A mai viszonyok között luxus lenne ilyet állítani. Ha szerzői jogászként dolgozhatom és mellette énekelhetek, számomra az is tökéletes lesz. Természetesen azon dolgozunk, hogy szép karriert futhassak be énekesként, de egy B terv az mindig kell.

– Az éneklés mellett van-e más hobbid?

– Nincs semmilyen különleges hobbim, azzal töltöm a szabadidőmet, mint mindenki más. A barátaimmal vagyok, szeretem a jó filmeket és könyveket, színházba és koncertekre járok, és az imádott westie kutyámmal, Bobyval játszom. Egyébként rendkívül társasági természetű vagyok, nagyon szeretek új embereket megismerni.

Illés Réka

Bontják a Millennium úszóházat

A bontás

A tápéi jachtkikötőben elsüllyedt Szőke Tisza „pótlására” szerették volna megépíteni azt a gigantikusra méretezett úszóhajót, mely végül a szegedi medencés kikötőben szenderült nyugalomra. Az úszómű körül már építése előtt, és egész „élete” alatt a botrány szele lengedezett. Az viszont már korántsem meglepő, hogy ebben a projektben is százmilliók tűntek el.

„A Millennium Úszóház Szeged belvárosának Tisza parti szakaszára tervezett, a folyón állóhajóként üzemelő, katamarán kialakítású úszómű. A tervezett 4608 m2-es hasznos területen elhelyezést nyert egy 1877 m2 alapterületű szálloda és több, a szórakozni és kikapcsolódni vágyó vendégek igényeit kielégítő üzlet-, illetve szórakoztató helyiség” – olvasható a Magyar Befektetési és Vagyonkezelő ZRt. összeállításában. Az MBV Zrt. a Derekegyház, Ördöngős u. 31. száma alá bejegyzett és a hajó félkész állapotánál csődöt jelentett Millennium-úszóháza Kft. felszámolása során próbálta értékesíteni az úszóhajót.

A Millennium 2002 tavaszán Tápénál

Szálloda, kaszinó, éttermek

A szálloda és vendéglátóipari komplexumnak szánt Millenniumot két 1300 tonnás uszályból készített katamarán rendszerű hajóra építették fel. Az uszályok hossza 80 méter, szélessége 10 méter, és egymástól való távolságuk szintén 10 méter, így a háromszintes úszómű összesen 2400 m2 alapterületű lett.
A katamarán-szerkezet építési munkálatait a tápéi Mahart Tiszayacht Kft. végezte el. Annak ellenére, hogy a projekt sokkal jobban felszerelt gyáraknak is feladta volna a leckét, a Tiszayacht − leküzdve a felmerülő nehézségeket − megoldotta a feladatot, amelynek során először a két testet építették át egyenként a sólyán, majd az összekötő fedélzetszerkezet, illetve a felépítmény szerelése már a vízen történt.
A tervek szerint az állóhajó három szintjén a következő szolgáltatásoknak helyt adó egységek lettek kialakítva: szálloda, étterem, pub, söröző, bár, bálterem, különterem, kaszinó, disco, szépségszalon, üzletek, napozóterasz medencével.

Négy fedélzetnyi szórakozás

A Millenniumon a tervek szerint négy szinten lehetett volna szórakozni, pihenni, étkezni, szépülni és napozni. Az alsó fedélzeten kapott helyet egy szépségszalon és egy éjszakai bár, valamint a kiszolgáló és műszaki helyiségek.
Ez a rész 60-70 %-os készenléti állapotban volt, az oldalfalak és mennyezetek gipszkartonos szerkezete legtöbb helyen elkészült a szigeteléssel együtt. A mennyezeten az elektromos kábelezés teljesen, és a falakon a csatlakozást több helyen kiépítették.
A főfedélzetre került egy recepció, kilenc szállodai szoba, két különterem, étterem, üzlethelyiségek, butikok, egy kávézó valamint a söröző.
Itt a falak, mennyezetek, üzlethelyiségek, kommunális helyiségek, a szállodai szobák a berendezéseken kívül 70-75 %-os készültségűek voltak. Az ezen a szinten található nagy terjedelmű és belmagasságú bálterem körül helyezkednek el a szolgáltató üzletek, valamint elszeparálva a szállodai egység is, melyhez étterem is tartozik.
„A nyílászárók igényesek, egyedi gyártásúak, igen jó minőségűek, és hőszigetelt üveggel vannak ellátva. Az üzletek, mosdók, WC-k helyiségei kialakítottak, és több mellékhelyiség hidegburkolása is befejeződött. A felsőfedélzet területén egy galériát alakítottak ki, ami pontosan a főfedélzeti bálterem fölött helyezkedik el” – olvasható az MBV Zrt. összeállításában.
A felsőfedélzeten 23 szállodai szoba, a melegkonyha, egy bár, játékterem és a diszkó kapott helyet, melyeket szintén 70-75%-ban, de berendezés nélkül készítettek el.
A napozófedélzetet képező tetőszerkezeten a burkolat csak alapszintig, vagyis csak a betonburkolatig készült el. A szállodai szobák felülvilágítói és a bálterem felülvilágítói a helyükre kerültek és az úszómedence is szerkezetileg kész volt, tehát ezen a fedélzeti szinten csak a legszükségesebb munkák valósultak meg.

Grandiózus méretek

A szállodai részleg esetében 39 darab 20 m2-es szoba és 3 darab 35 m2-es lakosztály, két 52 m2-es különterem és egy 800 m2-es bálterem állt volna a szórakozni, pihenni vágyók rendelkezésére. Emellett a Poseidon névre keresztelt 200 m2-es bár, egy 240 m2-es kaszinó, 288 m2-en jachtklub 100 darab kabinnal valamint a 100 m2-es söröző, illetve a 400 m2-es disco is várta volna a vendégeket. A napozófedélzeten egy 12,5x5 méteres medencében lubickolhattak volna, illetve 2400 m2-es napozóteraszról lehetett volna letekinteni az alant lustán hömpölygő Tiszára.
Azonban ezek a méretek, valamint az egész úszómű 1216 tonna vízkiszorítása már sokakban aggodalmat keltett, hiszen egy ekkora alkalmatosság elszabadulása esetén akár a Belvárosi hídban is végzetes kárt okozhatott volna. De alacsony vízállás esetén annyira be kellett volna engedni a folyó közepe felé, hogy szinte teljesen elzárta volna a hajóutat. Felmerült, hogy Szerbián keresztül a Dunán felvontatják majd Budapestre, de az úszóhajó a becsei zsilipbe nem fért volna bele.

Millennium a medencés kikötőben vesztegelve

Problémák az építés során

Bogár György hajóépítő mérnök a Hajós Füzetek 2004 februári számában közölt tanulmányában kétkedését fejezte ki a Millenniummal kapcsolatban.

..annyira csendben, hogy a szakmán belül sem tudott róla mindenki, Szegeden „majdnem” elkészült Európa második legnagyobb állóhajója, a Millennium Úszóház. A projekt sok tekintetben tipikus, mai magyar történet, rengeteg tanulsággal, mind műszakilag, mind számtalan egyéb vonatkozásban… A tervezési paraméterek tekintetében már az induláskor merültek fel aggályok. A 30 m vízvonalszélesség melletti 33 m teljes szélesség és a tervezett kikötőhely mederviszonyai miatt szükséges 40 m körüli bejáróhíd hosszúság túlságosan is soknak tűnt a hajózóút szempontjából, de a beruházó ragaszkodott az elképzeléséhez…
A létesítmény energiaellátását, a jóváhagyott tervek szerint, saját aggregátorok biztosítják. A meghajtás gázmotorokkal történik, a városi gázhálózatról való táplálással. A kikötőhely kialakítása biztosítja továbbá a csatlakozást a városi vízműre, valamint a csatornahálózatra is, amellyel a hajó saját rendszerei lényegesen egyszerűsödnek, és az üzemeltetés is környezetbarát marad. Az energiaközpont már a méretei miatt sem a hajóban kapott helyet, hanem − a központi folyadékhűtővel és a hűtőtoronnyal együtt − a két bejáróhidat megtámasztó kikötőpontonok egyikében, így egyrészt a zaj- rezgés- és hőszigetelést könnyebb megoldani, másrészt a gépterek nem csökkentik a hasznos, bérbe adható terek volumenét…
…
A beruházó nem tud kifogyni a módosítási ötletekből, ezért minden más területtel sorozatosan konfliktusba kerül, miközben átveszi a vezető tervező szerepét.
…
…a projekt, ami most hajónak kissé „épületes”, épületnek viszont túlságosan is hajó kinézetű. Hajónak, néhány oda nem illő részlettől eltekintve, talán még jobban elmegy, sőt szégyenkezés nélkül vállalható, a baj csak az, hogy miközben a belső munkálatoknál több szerep jutott a vakolókanálnak, mint a hegesztőpálcának, kissé túlsúlyos lett. Ez adja talán a legfontosabb tanulságot:
Egy úszóművet akkor is hajóként kell építeni, ha az „úszó ház”, különben elsüllyed, a beruházó pénzével együtt. Ha valakinek ahhoz van kedve és pénze, úszó várat is építhet, de csakis hajóépítési módszerekkel, hajóépítő anyagokból.

„Dögnagy és félkész”

Élet és Irodalom 2002. november 15.

Még ép felsőfedélzettel

Több mint szimbolikus, ahogy a szeged-tápéi kikötőben lebeg a vízen egy úszó monstrum, Millennium Úszóház névvel. A máris dögnagy, de csak félkész ezerháromszáz tonnás, négyemeletes szórakoztató víziváros jelenleg arra vár, hogy leúsztassák a Tiszán valahová, ahol biztonságos módon kihúzza a telet. A kisszerű problémát az jelenti, hogy a befektetőknek nemcsak az úszóház befejezésére nincs pénze, de arra sem, hogy a vontatást és a biztonságos rögzítést megoldják. Ez mindössze azért jelenthet gondot, mert ha a most nem kimondottan megfelelő helyen rostokoló Millennium elszabadul az ár miatt, akkor mindkét szegedi híd összedőlhet (lévén, kiüti a pilléreket), hiába nevezték el ünnepélyes keretek közt számunkra előző, gondos városvezetőink az évtizedek óta álló hidakat. Az Orbán-kormánytól a Széchenyi-terven nyert hetvenötmillió éppen elég lenne a monstrum elvontatására és rögzítésére – de azt már rég fölfalta az építkezés. Így hát marad két lehetőség. Először is – a város pénzén – elvontatják az úszóházat, és kiállítják a „Szeged elfuserált relikviái” fakultatív turistaprogram keretében, ahol a látogatók – természetesen zsíros profitért – megcsodálhatják még a lepusztult Hági éttermet, a kietlen újszegedi Ligetet, valamint a lassan szétrohadó régi Hungáriát (leánykori nevén Kass-szálló) is. A másik lehetőség kissé bonyolultabb: eszerint a Kass-szálló még felhasználható részeit építsék be a Millennium Úszóházba – hátha végre befejeződik valamilyen idegenforgalmi nagyberuházás Szeged városában. Persze, az is lehet, hogy kisebbet álmodni több lett volna.

A hajó, mely örökre itt marad – hát kezdjünk vele végre valamit!

Az Alsóváros blog 2010. augusztus 31-én így ír

Felsőfedélzet lebontva

No hát idáig tartott a Széchenyi terves fideszes állom: Közép-Európa legnagyobb vízi szórakoztatóközpontja. A csókosok felvették érte a 75 millió forintos vissza nem térítendő állami támogatást, meg a 300 milliós alacsony kamatozású MFB hitel, azután gyorsan csődbe mentek és itt hagyták nekünk félkészen. Mert ez a roncs bizony már 2002 óta, tehát 8 (!) éve itt rohad a szegedi medencés kikötőben.
Valójában sosem készült el. Valójában mozdulni sem tud önállóan. Valójában akkora, hogy se Törökbecse alá, se Kisköre fölé nem tud zsilipelni. De még a szegedi híd alatt is csak speciális vízállás esetén tud átbújni. Tehát itt fog rohadni örökre, ha csak nem kezdünk vele valamit.
Legalább kezdjünk el gondolkodni róla együtt, hogy mentsük, ami még menthető ezen a szerencsétlen álom-hajókiránduláson!

Kísértethajó Szegeden

A Népszabadság is cikkezett a hajóról

Az államnak eddig 350 millió forintjába került a Tisza-partjára, még az Orbán-éra alatt álmodott Millennium Úszóház.
A vízi építmény sorsa egyelőre bizonytalan, az építtető, a Millennium Úszóház Kft. a munkálatokkal leállt, júliustól pedig a törlesztő részleteket sem volt képes fizetni a Magyar Fejlesztési Banknak, ezért az felmondta a beruházáshoz nyújtott hitelt. A generál-kivitelező, a szentesi székhelyű M.R.P. Kft. egyes alvállalkozók elvégzett munkáját sem fizette ki, ezért egyikük az általa beépített anyagot kiszerelte a félkész építményből.

Valóban kísértethajó lett

A HVG 2002. november 19-én így ír

Széchenyi-pénz egy mulatónak
Mulatóhajó kialakítását támogatta 75 millió forinttal a Gazdasági Minisztérium a Széchenyi-tervből (a hajón a tervek szerint 30 szobás hotel is üzemel majd). A működtető cég, a 2000 októberében alakult, 63,5 millió forintos törzstőkéjű derekegyházi Millennium-Úszóház Kft. (MÚ) környezetében a teljes beruházás értékét egymilliárd forintra becsülik. A két dunai uszályból kialakítandó intézmény háromszintes lesz. Az 5500 négyzetméteres, mintegy 1200 vendég befogadására alkalmas, a szegedi Tisza-rakparton kikötött hajón diszkóbár, söröző, étterem és kaszinó is üzemel majd. A Matyej Pál orosházi és Mészáros Rudolf szegedi vállalkozók, illetve áttételesen a delaware-i Douglas International Inc. tulajdonában lévő MÚ Kft.-nél visszautasítják, hogy az úszóhajón – a szegediek számára rossz emlékű Szőke Tisza analógiájára – „frivol” szolgáltatások is elérhetők lennének, s mint a HVG-nek mondták, a tisztes üzlet garanciája, hogy konferencia- és báltermet is üzemeltetni fognak. Szintén cáfolták, hogy gondok lennének a május 21-én (Szeged napján) megnyitni tervezett mulatóhajó hatósági engedélyeivel: a MÚ Kft. szerint a Hajózási Főfelügyelet csupán hiánypótlást kért, amit teljesítettek.

A Magyar Nemzet 2002. november 14-én már az úszóhajó elvontatásáról cikkezett

Néhány nap múlva biztonságos helyre vontatják a tápéi hajóüzemben veszteglő Millennium Úszóházat, amely jelenlegi helyén katasztrófával fenyegetheti a két szegedi Tisza-hidat – tájékoztatta lapunkat Oltványi József, a monstrum elvontatására vállalkozó Szeviép Rt. út- és vízépítő igazgatója.
Szakemberek már korábban figyelmeztették a Millennium Úszóház építtetőit, hogy a Tisza vízállásának rohamos növekedésével a 33 méter széles, 83 méter hosszú és 1300 tonnás mű komoly veszélyt jelenthet a két szegedi hídra, minthogy a tápéi kikötőben nincs biztonságosan rögzítve.
A vízi monstrum napokkal ezelőtt a Magyar Fejlesztési Bank vagyonkezelőjének a birtokába került, miután a Millennium Úszóház Kft. megszegte a pénzintézettel kötött szerződést. Budavári Katalin, a Magyar Befektetési és Vagyonkezelő Rt. igazgatója lapunknak elmondta: már benyújtották az elvontatáshoz szükséges engedélykérelmet.
Török Imre György, az Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatóság műszaki igazgatója szerint az engedélyek kiadásáról mielőbb dönteni kell. Szegednél ugyanis a Tisza vízszintje apadni kezdett.

Hosszú évek csendje és csődök sora

Az országos sajtót is bejárt Millennium úszóhajó ezek után hosszú évekre a medencés kikötő csendjében bújt meg, miközben a körülötte tevékenykedő kisebb nagyobb cégeket szép sorjában felszámolták. Csak az a fránya néhány száz millió forint nem került elő sohasem!

A szeged24.hu 2012. szeptember 21-én beszámolója a bontásról

Mint a hajó tulajdonosaként bejegyzett Pannon-Hajó 2000 Kft.– melynek a tulajdonosa a Magyar Befektetési és Vagyonkezelő Zrt. – vezetőjétől, Vincze Andrástól megtudtuk, éveken át próbálták értékesíteni a Millenniumot, de mára kiderült, ilyen válság idején, mint amilyen most is bénítja a gazdaságot, nincs esélye annak, hogy olyan új befektetőt találjanak, aki fantáziát látna az úszóház továbbépítésében. Ezért döntöttek a lebontás mellett. Remélik, mihamarabb elkészülnek a teljes szétszereléssel.

A Millennium „sohaelnemkészült” úszóhajó, szórakoztató és szállodakomplexum méltán felsorakozhat a Világ utcája és számos más csodálatos, grandiózus szegedi... pénzlenyúlás mellé. Béke poraira? Van-e, aki egy csepp könnyet is tudna ejteni? Aligha!

Bélyegnyi világ – A szegedi filatelisták

A gyűjtés azóta van, amióta az élővilág megjelent földünkön. A növények napfényt, oxigént, nedvességet, az állatok ennivalót, területet gyűjtenek. Az emberek pedig annyi mindent, hogy azt felsorolni is lehetetlen lenne. Ismerjük a „jó lesz valamire” okot, de ezekre a tárgyakra egy idő után az enyészet, a kidobás vár. A filatéliák közé sorolt gyűjteményeknek azért jobb sors jutott.

„A bármit is gyűjtő ember

színesebben éli meg napjait.”

A filatelisták mondása

A bélyeggyűjtésnek megvan az a szépsége – amivel sokakat gyerekkorában levett a lábáról ez a szenvedély –, hogy a bélyeg nevel és az embereknek esztétikai élményt is okoz. Ezért manapság már befektetési céllal nem gyűjtik a bélyeget.

A bélyeg értéke

A mai világban a bélyegnek, mint ofszet-nyomatnak nincs különösebb értéke, sőt bérmentesítésre is egyre ritkábban használják, pedig Magyarországon évente közel 13.000 forint értékben bocsátanak ki bélyeget. A régi kiadásoknál azonban már más a helyzet. Vannak olyan gyűjtők, akik csak a klasszikusokat keresik az 1850-es évekig visszamenőleg – főleg úgynevezett „futott” leveleken – vagy a kőnyomatos, réznyomatos, krajcáros bélyegeket kedvelik. De ebben is lehet szakosodni, borítékon, levelezőlapon gyűjteni, a különböző települések, városok bélyegzőivel ellátott bélyegeket, lapokat rendszerezni, vagy épp a régi „Nagy-Magyarország” vármegyéi szerint sorba rendezni az egyes darabokat.
Egy másik érdekes ága a filatéliának a festménybélyegek gyűjtése, melyeken egy-egy festő akár teljes életműve is bemutatható, szinte mini galériák felépítésével pedig a klasszikus képek megjelenhetnek a gyűjtők mappáiban.

A szegedi filatelisták

Csongrád megyében 80-90 tagja van a Magyar Bélyeggyűjtők Országos Szövetségének (MABÉOSZ), ebből Szegeden ötvenen fizetik rendszeresen a tagdíjat, melynek fejében minden évben megkapják a Posta által kiadott új bélyegeket. Régebben főleg az értelmiségiek körében volt divat a gyűjtés, ami nagyrészt most sem változott. Sajnos egyre inkább „elöregedik” ez a hobbi, azonban Szegeden van már néhány fiatal, akiket szintén megfertőzött a bélyegek varázslatos világa.
Kéthetente, minden hónap első és harmadik szombatján gyűlnek össze a Tisza Bélyeggyűjtő Kör filatelistái Szegeden, és hozzájuk az utóbbi időben már a megye más településeiről is érkeznek gyűjtők. De nemcsak ezeken a találkozókon hódolhatnak a szenvedélyüknek, hanem a negyedévente megrendezésre kerülő országos börzéken is, ahol lehetőség van csereberére, vásárlásra, a hiányzó darabok beszerzésére.
A bélyeggyűjtők egy része már képeslapokra is „vadászik”, főleg olyanokra, melyeket egyszer már postán feladtak, lebélyegeztek, bemutatva ezzel nemcsak a lap által ábrázolt várost, hanem azt az utat is, amit az országban-világban bejárt.

Nagy-Magyarország kis papírokon

„Régóta gyűjtöm nemcsak a bélyegeket, hanem a szegedi képeslapokat is” – mondta el Nagypál Miklós, aki „civilben” építészmérnök. „Egy laikusnak is nagyon érdekes lehet, ahogy ezeken keresztül megfigyelhető Szeged fejlődése, a régi, sokszor már lebontott, átalakított épületek, terek látványa. De a kedvenceim közé tartozik az úgynevezett lebélyegzés-gyűjteményem is. A Trianon előtti Magyarországon közel tizennégyezer település volt, ahonnan újabb és újabb lebélyegzésre bukkanok. Ezeket megkeresem a térképen, és behelyezem az adott vármegyébe. Ha képeslap is van róla, akkor még izgalmasabb, hiszen ezzel a régi látképet is megfigyelhetem.”
A magyar filatélia legismertebb és egyben legdrágább ritkasága eddig az 1921-es kiadású „Fordított Madonna”, egy 5000 koronás bélyeg, ami egy árverésen 2.900.000 forintért kelt el. Ebből az úgynevezett tévnyomatból talán húsz darab van a világon. Azonban a gyakoribb bélyegekből, sorokból, blokkokból sem ritka a száz-kétszázezer, sőt ötszázezer forintért is gazdát cserélő darab.

A magyar bélyegek és a gyűjtők

A Magyar Postaigazgatás a kiegyezés után, 1871-ben kezdte meg az önálló bélyegkiadást. Than Mór festőművész már 1848-ban elkészített egy bélyegtervet, de ezt az 1848-49-es események után nem követte bélyegkiadás. Az osztrák kormány 1850-ben bocsátotta ki az első nyomatokat, amelyek Magyarországon is forgalomba kerültek, és 1867. június 15-ig használták fel őket bérmentesítésre. A kiegyezés évében a magyar és az osztrák kormány közös bélyegek kiadásában is megegyezett, amit az osztrák állami nyomda gyártott le. Ezt követően 1868-ban alakult meg a magyar állami nyomda, ahol a bélyegek gyártására való felkészülés elég hosszú időt vett igénybe, így az első hazai gyártású bélyegek csak 1871. május elején jelentek meg.

Az 1921-es kiadású „Fordított Madonna”, egy 5000 koronás bélyeg, ami egy árverésen 2.900.000 forintért kelt el. Ebből az úgynevezett tévnyomatból talán húsz darab van a világon. Azonban a gyakoribb bélyegekből, sorokból, blokkokból sem ritka a száz-kétszázezer, sőt ötszázezer forintért is gazdát cserélő darab.
A magyar bélyegek mellett sokan gyűjtenek külföldit is, egy vagy több ország minden kiadott bélyegét. Széles tábora van a motívumgyűjtésnek is, amikor a gyűjtő elhatározza, hogy például a vasúttal összefüggő Magyarországon, vagy a világon kiadott minden bélyeget gyűjt. Tetszés szerint lehet tehát gyűjteni a bélyegen megjelenő témák bármelyikét – sport, lepke, ló, kutya, macska, kerékpár, gépkocsi, hajó, repülő… –, így a lehetőségek száma szinte korlátlan.
Aki a Magyarországon kiadott bélyegeket gyűjti, arra törekszik, hogy lehetőleg a bélyegkiadás kezdetétől, de legalább 1900-tól, vagy 1913-tól teljes, postatiszta, vagy használt bélyeggyűjteménye legyen. Ehhez a legtöbb gyűjtőnek sok évtized kell, és még akkor sem teljes a gyűjteménye.
A kezdő általában mindent gyűjt, ami kezébe kerül, egy idő után azonban rájön, hogy mindent összeszedni képtelenség, és lassan meghatározza saját területét. Ha jól választ, gyűjteménye élete végéig elkíséri, és mások is gyönyörködnek majd benne, mert a múzeumokban kiállított tárgyak jelentős része a gyűjtőktől kerül oda.

A szeméthegyen túl – A szegedi hulladéklerakó 1. rész

A szelektív hulladékgyűjtés és a szeméthegy

Hulladékot az ember már ősidők óta „termel”, és ezeket a régi szeméttelepeket előszeretettel kutatják a régészek, hiszen sokminden kideríthető a múltunkból. De mi marad a modern ember után? Kiderítik kései utódaink, milyen pazarló módon éltünk, és hogyan tettük tönkre jövőnket? Hogyan lehetne a szeméthegyek emelkedését lassítani, megállítani? Ezekre a kérdésekre tudósok, kutatók, szakemberek hada és a jogalkotók próbálnak megfelelő választ és legfőképpen megoldást találni.

„A hulladék érték” – halljuk úton-útfélen, de hogy ez valóban így van, azt mi is megtapasztalhattuk, amikor kilátogattunk a Szegedi Környezetgazdálkodási Nonprofit Kft. regionális hulladéklerakó telepére. A Sándorfalvi úton közlekedők naponta láthatják Szeged egyik legmagasabb pontját, a majd’ 30 méteres hulladékhegyet. De hogy mit is rejt a telep, milyen technológiákkal vannak itt, hogyan lesz a szemétből valóban érték, csak a kerítésen belül derülhet ki.

A hulladéklerakó
A Szeged melletti regionális hulladéklerakó meglehetősen korszerűnek számít az országban. A korábbi depóban képződő biogázt elégetik, és ebből elektromos áramot állítanak elő. Szintén a rendszer része a törő- és osztályozóberendezés, ami az építőipari hulladékanyagok újrahasznosítását szolgálja, évente 30-35 ezer tonnás kapacitásával, valamint a zöld hulladékokra épülő komposzttelep, ahol egy évben közel 25 ezer tonnát képesek kezelni.

A lerakóból nincs visszatérés

A Szeged melletti regionális hulladéklerakó meglehetősen korszerűnek számít az országban. A korábbi depóban képződő biogázt elégetik, és ebből elektromos áramot állítanak elő. Szintén a rendszer része a törő- és osztályozóberendezés, ami az építőipari hulladékanyagok újrahasznosítását szolgálja, évente 30-35 ezer tonnás kapacitásával, valamint a zöld hulladékokra épülő komposzttelep, ahol egy évben közel 25 ezer tonnát képesek kezelni.
„Szigorú rendben, két műszakban folyik nálunk a munka” – mesélte kalauzunk, Hornyák Károly. „Tulajdonképpen nincs nálunk ünnepnap, hiszen a szemetet mindenképpen el kell hozzuk. De nemcsak Szegedről, hanem 33 környező településről kerül ide hulladék. Van komposztáló üzemünk, szelektív hulladékválogatónk, építési törmelékőrlőnk, működik már egy mini depóniagáz erőművünk is, de mégis a legnagyobb gondot a kommunális hulladék jelenti. Több száz millió forintnyi értéket temetünk el, holott ha ezt is le tudnánk válogatni, mindenkinek olcsóbb lenne a szemétszállítás és a kezelés.”
Folyamatosan jönnek a megrakott kukás és konténeres teherautók, hogy „gyomruk” összepréselt tartalmát a lerakó szélére borítsák. Itt egy közel 30 tonnás tömörítőgép tüskés kerekei préselik össze, egyengetik el a kiborított szeméthalmokat, majd azonnal földdel borítják be, nehogy a szél, vagy a mindig éber lesben álló sirályok hada széthordja. Szinte nincs is kellemetlen szag, igaz a távoli telefontorony középvonalával egymagasságú dombtetőn folyamatosan élénk szél lengedez.

„Néha előfordul, hogy kétségbeesetten telefonálnak nekünk, hogy kijönnének megnézni a leborított szemetet, mert fontos iratot, pénzes borítékot dobtak ki” – mesél kísérőnk az érdekes esetekről. „Természetesen ennek nincs akadálya, de amint látható egy szénakazalban könnyebb a tűt megtalálni, mint itt bármit. Innen már nincs visszatérés! Viszont fordult már elő olyan is, hogy a szelektív válogatóasztalon találtak a kollégák egy tárcát, benne iratokkal, pénzzel. Felhívtuk a tulajdonos hölgyet, aki nem győzött hálálkodni, hiszen az autójából vitték el a táskáját, és az értéktelennek vélt dolgokat a kukába dobták.”

Szelektív hulladékgyűjtés a mérlegen
A szelektív hulladékgyűjtés Szegeden 1998 tájékán indult, azóta korszerű hulladékudvarok és gyűjtőszigetek épültek ki a város számos pontján. A lakosok részéről azonban nagyon lassú fejlődés tapasztalható e téren, és a kommunális hulladék esetében mindössze 10 százalékra tehető az így gyűjtött hulladék aránya. A város számára a szelektív hulladékbegyűjtés, és feldolgozás még akkor is veszteséges, ha hozzászámítjuk a másodlagos nyersanyagként való értékesítést. A készülő hulladékgazdálkodási törvény a szelektív hulladékgyűjtés irányába mozdul el, és lehet, hogy a koordináló szervezeti rendszer átalakításával jut forrás arra, hogy a közszolgáltatóknak a szelektív hulladékbegyűjtéssel kapcsolatos veszteségeit fedezze. Jelen pillanatban az önkormányzat ezt a veszteséget nem tudja fedezni, ezt a cég bevételeiből kell kigazdálkodni.

A hulladék útja

A Szegedi Környezetgazdálkodási Nonprofit Kft. kezelésében 1999 második felétől működik az a hulladékválogató üzem, amely lehetővé teszi az újrafelhasználható anyagok kiválogatását és hasznosításra történő előkészítését.
A beérkező hulladékot a telep bejáratánál lévő hídmérlegen lemérik, majd ezután bekerül a válogatómű csarnokába, ahol kétfelé ágazik az útja. Az előválogatott és szelektíven gyűjtött hulladék – például hulladékudvarból beszállított homogén hullámpapír – a bálázó-adagolószalagra kerül, míg a sárga zsákos – vegyesen gyűjtött papír, műanyag, fém – és a szelektív hulladékgyűjtő szigetekből beszállított hulladék – az üveg kivételével – a válogatósor felé veszi az irányt.
Itt a sárga zsákokat zsákfeltépő gépbe juttatja egy rakodógép, majd hulladék adagolószalagon keresztül egy dobszitába kerül. Ennek a palástján lévő lyukakon keresztül a dob forgása közben az apró 4-6 cm-nél kisebb méretű hulladékok leválnak, és a dobszita alatti konténerbe esnek. A forgatás közben keletkező port elszívás után porszűrővel választják le, majd a fennmaradó hulladék kerül a válogatókabinba, ahol már egyáltalán nincs por.

Az újrahasznosítható anyagok válogatását a válogatókabin futószalagja mellett két műszakban 10-10 ember végzi, kézzel. A válogatószalag mindkét oldalán 6-6 ledobó akna van, amelyeken keresztül a boxokba kerülnek az újrahasznosítható anyagok – fólia, papír, PET palack, többrétegű italos kartondobozok, alumínium italosdobozok – a szalag végén egy nagy teljesítményű mágnesszalag végzi a vas hulladék leválasztását. A hasznos anyagot már nem tartalmazó hulladék egy gyűjtőkonténerbe hullik, ahonnan a lerakóba kerül.
Az így előválogatott hulladékot a homlokrakodó gép az automatikus üzemű bálázógépbe adagolja, ahol azt összepréselik, ezáltal a tárolás és a szállítása is egyszerűbbé, költséghatékonyabbá válik.

ISPA projekt: az előremutató példa

Az ISPA-projekt keretében épült Szeged melletti hulladéklerakó 2007 óta üzemel és éves szinten 55-60 ezer tonna kommunális, illetve közületi hulladékot fogad be a környező 33 településről. Szintén ide érkezik a 15-16 ezer tonna szelektíven gyűjtött hulladék – zömében papír és műanyag –, amelyet tizennyolc különböző frakcióra válogatnak szét a telepen dolgozók, és másodlagos nyersanyagként értékesítik.
„Ebből 2010-ben mintegy 120 millió forint folyt be, ám ennek legalább a négyszeresét temetik el a depóban” – véli Hornyák Károly, a Szegedi Környezetgazdálkodási Nonprofit Kft. hulladékgazdálkodási részlegvezetője. „Kis odafigyeléssel egy négytagú család hetente átlagosan 500 forint értékű újrahasznosítható anyagot menthetne meg, ha mindezt a szelektíven gyűjtené és helyezné ki.”

A szeméthegyek nem nőhetnek az égig

Uniós és hazai szabályok rendelkeznek a hulladékkezelésről. Ennek egyik lépcsője volt az az ISPA pályázat, melynek keretében 33 település hulladéka kerül a szegedi telepre. Az itt – de már hazai pályázaton elnyert összegből – épült, szelektív hulladékválogatóban a kertvárosi környezetből származó – úgynevezett sárga zsákos – hulladék, valamint a lakótelepi övezetbe telepített hulladékszigetek és a környékbeli hulladékudvarok konténereinek tartalma kerül gépi- és kézi válogatásra, préselésre, bálázásra.
Ahogy felfelé baktatunk a „hegyre”, úgy tárul a szemünk elé, és a lábunk alá mindaz, amit korábban hallhattunk: műanyag, papír, üveg, fém és megannyi hasznosítható anyag vége-oldala kandikál ki a föld alól.

„Közegészségügyi előírások miatt a szennyezett hulladék nem válogatható” – mondja kísérőnk. „Az így beérkező szemetet ide hozzák a teherautók, majd azonnal földdel borítjuk be, pedig valóban rengeteg hasznosítható anyag van benne.”
Probléma ez a hulladék kezelőjének, a városnak, az országnak, hiszen ezek a szeméthegyek valóban nem nőhetnek az égig, szigorú szabályok határozzák meg a növekedést, aminek gyakorlatilag csökkenésnek kell lennie. Növelni kell tehát a szelektív hulladék visszagyűjtését, a feldolgozást, értékesítést. De ebben nekünk, embereknek is aktívabban kellene közreműködnünk.
Folyamatosan ellenőrzi a hatóság a lerakó méretét, kialakítását is. A szegedi lerakónak – ami uniós támogatásból épült – még 30 évig megfelelőnek kell lennie, a pályázat feltételei miatt azonban csak a társulásba belépett 33 település hulladéka kerülhet ide, a bővítésre viszont szükség lenne. Hamarosan újabb pénzügyi források is megnyílhatnak, amiből két új kazetta megépítése válik lehetségessé.
Jelenleg a Szegedi Környezetgazdálkodási Nonprofit Kft. közvetlenül 14, a leányvállalatával együtt pedig közel 40 településen lát el közszolgáltatási feladatkört.

A következő részben: Sárga zsák, hulladéksziget, válogató

Óriáskép a csarnokból

A Szegedi Környezetgazdálkodási Nonprofit Kft. weboldala

Palackozott víz – mintha üvegbe zárt levegőt vennénk?

Afrikában élő emberek képtelenek elhinni azt, hogy míg mi palackozva kapjuk a vizet a legközelebbi boltban, ráadásul fizetünk is ezért, addig ők kilométereket gyalogolnak érte. Sokaknak a napi bevásárlás része, hogy a kosarukba 1-2 üveg palackozott szénsavas vagy mentes ásványvizet raknak, vagy nagybevásárláskor kartonszámra veszik a PET palackokba töltött, ásványi anyagokkal dúsított vizet.



A boltok kínálatában megtalálhatóak úgy oxigénnel dúsított, mint a magas illetve alacsony nátriumtartalmú, ásványi anyagokkal dúsított vagy babáknak szánt vizek. Ezeknek mára ízesített változatai is forgalomban vannak.

Ásványvízhez palack is jár

Vásárláskor bele sem gondolunk, hogy minden 1,5 liternyi vízhez külön műanyag palackot is veszünk, melyeknek nagy része sajnos nem kerül újrahasznosításra, emellett előállításukhoz kőolaj, megsemmisítésükhöz pedig elégetés szükséges. Az eldobált üvegek összegyűjtése az autóutak mellől, folyókból, természetvédelmi területekről milliókba és milliárdokba kerül. Magyarországon 1,2 milliárd palack kerül éves szinten forgalomba (ebben benne vannak az üdítősüvegek is).

Jobb ízű a vásárolt?

Sokan azzal indokolják a palackozott ásványvíz fogyasztását, hogy lakóhelyükön nem jó a víz minősége, nem „ízlik” – már amennyire egy színtelen, szagtalan, folyékony halmazállapotú anyagnak lehet íze –, esetleg szennyezett. A fejlett országokban a csapvizet jobban ellenőrzik, mint a boltokban árult élelmiszereket. Szigorú előírásoknak kell megfelelnie, hogy egészségügyi szempontból kifogástalanul fogyasztható legyen.
Azok, akik napi szinten kizárólagosan fogyasztják az ásványi anyagokkal dúsított vizet, kockázatnak teszik ki magukat, hiszen ezek az anyagok esetlegesen túlságosan feldúsulhatnak a szervezetben és akár vesekő is kialakulhat a lerakódásokból. Azok, akik a csapvizet azért nem isszák, mert jobban szeretik a szénsavas vizeket, beszerezhetnek szódásszifonokat, patronokat, szódavízkészítő készülékeket, melyek akár hosszú ideig is használhatók, és több ezer PET palackot váltanak ki az évek alatt egyetlen háztartásban.

Minőség a csapból

A csapvíz íze és minősége nem csak a szolgáltatók kellő odafigyelésén és a szolgáltatott vízen múlik, az otthoni vízvezeték rendszer karbantartása, tisztítása is szükséges, hogy megfelelő minőségű és jóízű vizet ihassunk. A Szegedet és Algyőt vízzel ellátó Szegedi Vízmű Zrt. az ivóvizet 180-560 m mélyen lévő, védett rétegre telepített mélyfúrású kutakból nyeri. A vízmű laboratóriumában rendkívül szigorú szabályok szerint vizsgálják az ivóvíz fizikai- és kémiai tulajdonságait. Az ivóvíz paramétereinek a 201/2001 (X.25.) Kormányrendelet (az ivóvíz minőségi követelményeiről és az ellenőrzés rendjéről) előírásainak kell megfelelnie.
A jogszabály tartalmazza többek között az ivóvíz minőségére vonatkozó határértékeket, a vízminőség-ellenőrzési követelményeket, a vízminőség ellenőrzésével, továbbá a vízkezelésre és a vízzel érintkező anyagokra vonatkozó előírásokat. Bakterológiai szempontból az elemzéseket a Szegedi Tudományegyetem Klinikai Mikrobiológiai Diagnosztikai Intézete végzi. A Vízmű szakemberei kéthetente végeznek minőség vizsgálatot az ivóvízhálózatból a város 28 fogyasztói helyén, a vízmű telepeken és a víztornyokban – ez évente több ezer mintavételt és több mint tízezer vizsgálatot jelent. Ezen felül az ÁNTSZ szúrópróbaszerűen ellenőrzi a víz minőségét.
A Szegedi Vízmű által szolgáltatott víz nagyon jó minőségű, szennyeződésektől mentes víz. Nincs szükség tisztításra, a hálózatban a másodlagos vízminőség romlás megakadályozására a vízbiztonsági rendszer előírásai szerinti minimális mennyiségű klórgázt adagolnak. A vízbiztonság területén – a víziközmű szolgáltatók közül az elsők között – jelentős eredményt értek el idén: áprilisban jóváhagyta a hatóság az Ivóvízbiztonsági tervet, ezzel ismét jelentős lépést tett a Vízmű a még biztonságosabb ivóvíz szolgáltatás felé.

A szegedi víz átlagos hőfoka 22-25°C, közepesen kemény víznek számít, átlagos nátriumtartalma 43,2 mg/l. Az arzén átlagos mennyisége az egészségügyi határérték alatt van, ezen felül a toxikus fémtartalma (kadmium, réz, króm, higany, ólom, szelén, nikkel) gyakorlatilag 0%.
Szeged valamint Algyő területén összesen közel 175.000 lakos számára biztosítja az ivóvíz ellátást a Szegedi Vízmű Zrt., és átlagosan 30-33 ezer köbméter vizet termel naponta. Az idei csúcsfogyasztás 37.408 m3 (2012. augusztus 24.), kánikulai napra esett, míg a minimum 26.091 m3 (2012. április 9.) volt.

A szennyes dolgok

A Szegeden keletkező szennyvíz és csapadékvíz a Szeged Városi Szennyvíztisztító Telepre kerül, ahol mechanikai és biológiai tisztítást követően a Tiszába vezetik. A szennyvíztisztító üzemelése során az Európai Uniós követelményeknek megfelelő, magyar jogszabályok szerint megállapított határértékre tisztított szennyvíz kerülhet csak a folyóba. Ez a víz jellemzően jobb minőségű és tisztább, mint ami eredetileg a folyó vizét jellemzi. A Vízmű által szolgáltatott víz forrása tehát a 180-560 m mélyen lévő fúrt kutak, míg a víz végállomása a Tisza.

Vélemények 

A Szeged Panoráma a városi vízről kérdezett meg néhány egyetemistát:
Nóra: „Szerintem városfüggő, hogy hol mennyi palackozott vizet vesznek. Én, ha boltban vásárolok, csak a szénsavas változatát veszem, de ezeket a palackokat általában csapvízzel töltöm újra.”

Péter: „Nem szegedi lévén azt mondhatom, hogy szívesebben veszek palackozott vizet, mivel az itteni csapvíz nekem nem ízlik. Otthon kristálytiszta víz folyik, Szegeden ezt sajnos nem tapasztalom.”

Zsanett: „Az ötödik emeleten lakom, és az a tapasztalatom, hogy elég meleg a víz, így nem esik jól fogyasztani, így én is szívesebben veszem és iszom az ásványvizeket. Mellesleg van, ahol elég büdös és fura ízű víz folyik a csapból.”

Réka: „A csapvíz mellett teszem le a voksomat, mert egyszerűbb a csapból megengedni a vizet. Persze, ha utazom vagy elmegyek otthonról, szoktam boltban is vásárolni ásványvizet.”

István: „A családom szívesen fogyaszt ásványvizet, de jómagam, ha szénsavas innivalóra vágyom, akkor inkább szódát iszom. Egyébként elégedett vagyok a szegedi víz minőségével, így bátran ajánlom fogyasztásra.”

Szóda – a szegedi hagyomány

Mint az a fentiekből is látszik, eltérőek a vélemények a szegedi víz minőségével kapcsolatban. Mindenkinek ízlés dolga, hogy milyen vizet fogyaszt szívesen. Érdemes utánagondolni, hogy milyen alternatívái lehetnek a csapvíznek.
Szegeden nagy hagyománya van például a szódavíz fogyasztásnak. A hazai szikvízgyártás alapjait Jedlik Ányos rakta le az 1826-ban elért eredményeivel. A város legrégebbi szikvízkészítő családi vállalkozása a Bánffi-családé, akik több mint száz éve foglalkoznak ezzel. A múlt században – és napjainkban is – közkedvelt felhasználási módja a szódának a fröccskészítés, mert az igazi fröccsöt nem ásványvízzel, hanem szódával isszák. A szódás palackok kímélik a környezetet is, hiszen ha kiürültek nem kell őket eldobni, mert vissza lehet vinni a gyártóhoz, ahol cserébe új, már teli palackot kapunk.
Érdemes tehát utánagondolni, hogy megéri-e a boltban megvenni sokszoros áron a palackozott ásványvizet, terhelve a környezetet, hiszen a csapból is jó minőségű, tiszta víz folyik.

Illés Réka

A Szegedi Vízmű Zrt. weblapja

Fénnyel is lehet a környezetet szennyezni

„A Tejút látványához mindenkinek joga van!”

Modern civilizációnkhoz hozzátartozik, hogy este utcáink-tereink fényárba úsznak. Nincs ez másként Szegeden sem, hiszen a sötétség leszálltával sorra gyulladnak meg az utcai közvilágítási lámpák, és a középületek díszfényei. 2012. szeptember 22-én, a szegedi környezetvédelmi napon, a Zöld Nap Szegedért rendezvényen a Partiscum Csillagászati Egyesület a fényszennyezésre próbálja felhívni a figyelmet.

Ha este közelítjük meg a várost, már kilométerekről feltűnik egy sárgás búra Szeged felett. Közelebb érve előbb a Fogadalmi templom fénytűi, majd a lakótelepek fénytornyai jelennek meg.
Az éjszaka égi lámpásai, a csillagok viszont sorra halványulnak el a városi fényárban. Az ókori mondás szerint hajózni, modern korunkban viszont látni szükséges, de nem minden áron! Erről szól a fényszennyezés elleni harc jelmondata is: „A Tejút látványához mindenkinek joga van!”

A fényszennyezésről a Zöld Napon

A Partiscum Csillagászati Egyesület a Zöld Napon egy éggömb segítségével megismerteti a látogatókkal a csillagképeket, az érdeklődők többfajta csillagászati távcsővel találkozhatnak, a tengerészeti látcsövön keresztül a legmodernebb számítógép vezérelt műszerig. Bemutatásra kerül egy olyan műszerrel is, mellyel a csillagászok a fényszennyezést mérhetővé teszik.

A szegedi égbolt

Panorámaképünkön jól látszik, hogy az újszegedi Füvészkert szomszédságában lévő Szegedi Csillagvizsgálóból milyen látvány tárul a látogatók elé. A másik panorámaképen pedig egy városoktól távolabb fekvő területen, napnyugta után látható az égbolt.

A csillagos égbolt látványa Szegedről

Szegedi csillagvizsgáló - éjszakai holdfényben

A csillagos égbolt látványa távol a várostól

Meteor Távcsöves Találkozó 2009 - Éjszakai égbolt panoráma

Fénnyel szennyezni – az emberre is káros lehet

Kevesen gondolnak arra, hogy nem csak kémiai, biológiai anyagokkal károsíthatjuk környezetünket. A fény (és általában az elektromágneses sugárzás) is környezetszennyező lehet. A fényszennyezés érzékenyen érinti természeti környezetünket, az élővilág jelentős részét és az éjszakai tájképet.
Veszélybe került a csillagos ég látványa, amely az emberiség kulturális örökségének is része kellene, hogy legyen. Az éjszakai égbolt háttérfényessége folyamatosan emelkedik a légkörből visszaverődő felszíni fények miatt. A fölfelé irányuló fény jelentős része ráadásul kárba ment energia. Jól megtervezett és telepített világítótestekkel nem csak az égitestek látványa maradna meg, de jelentős mennyiségű elektromos energiát takaríthatnánk meg.

Az éjszakai Európa az űrből

Egyre több jel mutat arra, hogy egészségügyi kockázatot is jelent az embert éjszaka érő fény. Az a mesterséges fény, ami nem kizárólag a megvilágítandó felületre, irányába és nem a megfelelő időszakban jut, káprázást, birtokháborítást, az égbolt mesterséges fénylését, vagy bármi más nem kívánatos környezeti hatást okoz. Zavaró fényt jelent az előírt vagy épp szükséges szintnél lényegesen nagyobb megvilágítás is, különösen az erős kék komponenst tartalmazó világítás, a melatonin termelés elnyomása miatt.

„Több fényt!”

Goethe állítólagos utolsó szavait túlságosan komolyan vette az utókor. Ma már a túlzott világítás is a modern társadalmak megoldásra váró gondjai közé tartozik. Fényszennyezésnek nevezik a problémát, ami egy kicsit megtévesztő, hiszen olyan terhelésről van szó, aminek – más szennyezésektől eltérően – nincsenek megállapított határértékei. Mégis könnyen belátható, hogy egyre több a mesterséges fény, elég csak egy éjszakai műholdképre pillantanunk: rögtön "kiviláglik" a különbség a fejlett és a kevésbé tehetős földrészek között.

Az Orion csillagkép

A fényszennyezés jelenségére elsőként csillagászok hívták fel a figyelmet. Természetes, hogy azok szembesültek leginkább a problémával, akik az éjszakai égboltot vizsgálják. A települések, különösen nagyvárosok fényei jelentősen zavarják a megfigyeléseket, ráadásul egy település fölött megülő „fénybúra” tájképi szempontból sem értékelhető túl szépnek.

Kápráztató díszkivilágítások

A látás kényelmetlensége és a tárgyak felismerhetőségének csökkenése, a fénysűrűség szokatlan eloszlásának vagy szokatlan értékének, illetve a térben vagy időben fellépő igen erős kontrasztnak a következtében. Tipikusan ebbe a kategóriába tartoznak a gépjárművezetést és munkavégzést zavaró fények.
De akár birtokháborítás is elkövethető a fénnyel! Azzal a fénnyel, amely a megvilágításra szánt területet övező ingatlanokra, épületekre esik, és ott káprázást, vagy egyéb kellemetlenségeket okoz. Ebben a kategóriában különösen fontos odafigyelni az ablakokon beszűrődő, az éjszakai pihenést zavaró fényekre. Ide tartozik ezen kívül a lámpatestekből közvetlenül a védett természeti területekre eljutó fény is.

Se Tejút, se Fiastyúk – de az épületek jól látszanak

Az elmúlt évtizedekben rohamosan csökkent azon területek mérete, ahonnan a csillagos égbolt, a Tejút zavaró fényektől mentesen látható. Az emberi települések és létesítmények növekedésével a fölösleges fénykibocsátás is egyre növekszik. Ennek az a következménye, hogy a csillagos égbolt látványa eltűnik, gyermekeink úgy nőnek fel, hogy nem ismerik sem a Tejutat, sem a Fiastyúkot.
A csillagos égbolt az emberiség kulturális örökségének is része, az éjszakai ég látványát is meg kell óvnunk a jövő nemzedékei számára. Mindezeken túl nagyon sok faj él a természetben – például rovarok, madarak, denevérek – amelyeket zavar az ember által telepített mesterséges fényforrások által a természetbe kibocsátott fény.

Tejút a Hortobágyon

Manapság azoknak, akik csillagászati megfigyeléseket szeretnének végezni, vagy csak gyönyörködni szeretnének a csillagok látványában, a városoktól messze kell elutazniuk. Hazánkban két, úgynevezett Csillagoségbolt-park létezik már, az egyik a Zselicben, a másik pedig a Hortobágyon.
A „Nemzetközi Csillagoségbolt-park” (International Dark Sky Park) címet a Nemzetközi Csillagoségbolt Szövetség alapította. Európában elsőként a Zselici Tájvédelmi Körzet nyerte el – a skóciai Galloway Parkkal közösen – ezt az elismerést 2009. november 16-án.

Zöld Nap Szegedért

Környezetvédelemről a Bor tér árnyékában

2012. szeptember 22-én szombaton 10-17 óra között Somogyi-könyvtár előtt közel húsz szakmai szervezet speciális tudása és tapasztalata birtokában próbálja a figyelmet felhívni a környezet értékeinek megvédésére és a környezettudatos magatartás kialakítására.

„A természet nem a vagyontárgyunk:

úgy kell átadnunk gyermekeinknek, ahogy kaptuk.”

Oscar Wilde

Figyelemfelkeltés, tanácsadás, információhoz jutás, interaktív játékok, ökolábnyom-számítás, kémiai kísérletek, látványos környezeti és csillagászati bemutatók és még számtalan a témához kapcsolódó ajánlat várja a vállalkozó kedvű nézelődőket. A „zöld értékeket” a figyelem fókuszába helyező akciónap a mindennapok környezetbarát életviteléhez nyújt segítséget.
A természeti és a humán környezet értékeinek megvédése a következő generációk számára ösztönözte azt a törekvést, hogy a szervezők minél több általános iskolást vonjanak be a „zöld gondolat” programjába. Összesen 100.000 Ft értékű könyvutalvány talál gazdára azok között az általános iskolák között, ahonnan a legtöbb gyermek érkezik a rendezvényre.

Főbb együttműködő partnerek

Critical Mass (CM)

Csemete Természet- és Környezetvédelmi Egyesület

Csongrád Megyei Kereskedelmi és Iparkamara

Enterprise Europe Network szegedi irodája

EUROPE DIRECT Szeged

Föld Napja Alapítvány

Junior Achievement Magyarország (JAM)

MÁTRIX Közhasznú Alapítvány

Nemzeti Környezetügyi Intézet Szegedi Kirendeltsége

Partiscum Csillagászati Egyesület

Somogyi-könyvtár Gyermekkönyvtára

Szegedi Környezetgazdálkodási Nonprofit Kft.

Szegedi Közéleti Kávéház

Szegedi Nemzeti Színház

Szegedi Tudományegyetem Füvészkert

Szegedi Tudományegyetem TTIK Kémiai Tanszékcsoport

Szegedi Vadaspark

Szegedi Városkép Kft.

A rendezvény az Új Széchenyi Terv keretében

a DAOP – 5.1.2/C-09-2f-2010-0002 Biopolisz Park

Egyetemi városrész közterületeinek rehabilitációja projekt keretében valósul meg

BorABC: A bor és az egészség

A magyar borok közül a somlói és a tokaji is szerepel a gyógyszerkönyvekben. A patikákban ma is láthatók olyan régi porcelán tégelyek, melyeken olvasható a nevük. A bor gyógyító hatásáról már az ókorban könyveket írtak.

Az ókor orvosai a bort sebkezelésre, fejfájás ellen, gyomor-bajok gyógyítására is használták. Hippokratész, az orvostudományok atyja is hasznosnak ítélte, és ajánlotta. Plinius egy könyvet szentelt a gyógyboroknak. A középkorban a bor volt a legfőbb fertőtlenítő szer. Kolostorokban és kórházakban mindig tartottak bor erre a célra.
Mátyás király füveskönyvében leírt kúrák szerint a bort gyógyfüvekkel együtt alkalmazták. A 18. században Erdélyben megjelent Pax corporis (Pápai Páriz Ferenc munkája) is gyógynövény-kivonattal – csipkebogyó, zsálya, ánizs, rozmaring, bodza – készített bort ajánl. A tokaji bor vérképző és erőnlét fenntartó hatását külföldön is felismerték. Louis Pasteur, a mikrobiológia megalapozója a bort a legegészségesebb italnak tartotta.

„Borban az igazság…” – de mi van még benne?

Az orvosok a mai napig ajánlják a borfogyasztást, többek között emésztést serkentő, vizelethajtó hatása, valamint ásványi só tartalma miatt. A polifenolok baktericid hatása régóta ismert.
A bor ásványi anyagai közül kiemelkedik a kálium, amelynek a fehérborok vizelethajtó hatása köszönhető, de az ital vasat és kalciumot is tartalmaz. Bórtartalma a szervezet kalciumvesztését fékezi. A bor vitaminjai, a C-vitamin, a tiamin, a riboflavin, a niacin is kedvező hatással vannak testünkre.
Az italban emellett olyan vitaminnak tekinthető anyagok is fellelhetők, amelyek elősegítik a C-vitamin hatásának kifejtését, és növelik a vérerek falának ellenálló képességét. A P-vitamin faktoroknak elnevezett anyagok nélkül a szervezet C-vitamin igénye akkora lenne, hogy azt normális táplálkozással nehéz volna kielégíteni.
A bor egészségvédő tulajdonságaiért elsősorban mégsem a vitaminok, hanem az úgynevezett polifenolos vegyületek felelősek. Ezek az anyagok különböző mennyiségben vannak jelen a fehér- és a vörösborban. A fehérborokat hagyományosan a szőlőszem héjának felhasználása nélkül készítik, a vörösbort viszont a gyümölcs héjával együtt érlelik.
A héj nemcsak a vörösbor színét adja meg, hanem antioxidánsokban gazdag polifenolokat is nagy koncentrációban tartalmaz. E vegyületek a bor karakterének, testességének aromájának, élettartamának kialakításában is részt vesznek, és egyben felelősek a vörösbor fanyar ízéért. Csökkentik a vér káros koleszterinszintjét, megakadályozzák, hogy a szabad gyökök elváltozásokat okozzanak a szervezetben, jótékonyan hatnak a véralvadási folyamatokra és így csökkentik a trombózis kialakulásának veszélyét.

Egészség testnek és léleknek

A bor emellett görcsoldó hatással rendelkezik, az alacsony vérnyomást is megemeli egy kissé. Az ital az étvágyra, az emésztésre és a bélműködésre is jótékony hatást gyakorol, fokozza az emésztőnedvek termelődését, javítja az étvágyat.
Egy pohárka bor a gyomorsavhiányban szenvedőkön is segít: nekik elsősorban a nagyobb savtartalmú, száraz borokat ajánlják, s ezek a zsíros ételek emésztését is segítik.
A vörösbor a fertőzés okozta emésztőszervi megbetegedések népi ellenszere, csersavtartalma pedig csökkenti a fokozott bélműködést. Az ital jótékony hatása azonban csak akkor érvényesülhet, ha mértékkel élvezzük a „hegy levét”. Kiegyensúlyozott étkezés mellett egy-két pohárkával megihatunk naponta, ám ezt semmiképp ne tetézzük meg a harmadik, vagy a „sokadik” pohárral.
A kulturált borfogyasztás szabályai egyébként sem engedik meg, hogy önuralmunkat veszítsük az isteni nedűtől – tartsuk hát be ezeket! A megfigyelések szerint az alkoholisták általában nem a bort, hanem a töményebb, égetett szeszeket részesítik előnyben, a kulturált borfogyasztásra való áttérés tehát közvetve az alkoholizmus terjedését is visszafoghatná. Magyarországon ma még jelentős mennyiség fogy sörből és égetett szeszből, de – igaz, lassú ütemű – örvendetes aránynövekedés figyelhető meg a bor javára. Ezzel párhuzamosan a májbetegek száma is csökken.

Energia a pohárban

Az ókoriak szerint a bor a lélek és a test tápláléka: „A kenyér és a bor képezi az ember erejét”– tartja az ókori mondás. Homérosz hősei borba mártott kenyérrel táplálkoztak, és ez hosszú ideig biztosított számukra elegendő energiát. A bor könnyen asszimilálható anyagokat tartalmaz: cukrokat, savakat, glicerint, cserzőanyagot, észtereket, aldehideket, fehérjéket, aminosavakat, vitaminokat, sókat.
A borban lévő szőlőcukor energiaforrásként lehet hasznos. A savak – borkősav, almasav, citromsav, borostyánkősav – segédkeznek az emésztésben, főleg a szénhidrátok és a zsírok lebontásában. A tanninok nyálkahártyát összehúzó hatásúak, csökkentik a fokozott bélműködést. A bor vitaminokat: A-provitamint, B-vitaminokat, C-vitamint, valamint nyomelemeket: vasat, kalciumot stb. tartalmaz. A glicerintartalom javítja a szervezet zsír- és nitrogénháztartását. A bor táplálék-kiegészítőnek is tekinthető, mivel 1 liter 10 fokos bor 3000 kJ-t tartalmaz.

A borhoz kapcsolódó szakkifejezésekhez tekintse meg a Borlexikonban!

Az előző részben: Vinotéka otthon
A következő részben: Magyarország borvidékei I.