Nobel-díjas tudós Szegeden – Bert Sakmann az OTDK vendége

A XXXI. Országos Tudományos Diákköri Konferencia vendégeként városunkba érkezett Bert Sakmann, aki az idei OTDK Orvos- és Egészségtudományi Szekció nyitó előadását tartja meg Az idegsejtek ioncsatornáitól az agykérgi hálózatokig címmel.

A Hotel Soleil elé begördülő autóból frissen szállt ki a Nobel-díjas tudós, akinek személyében Szeged ismét neves tudóst köszönthet. A XXXI. OTDK-ra érkező vendég az újságírói kérdéseket követően elfoglalta szállását. Ezen a héten igen sűrű és gazdag programjában többek között előadást tart az SZTE TIK-ben, több szegedi középiskolát látogat meg, találkozik a város vezetőivel és ellátogat az Ópuszteszeri Nemzeti Történeti Emlékparkba is.

Bert Sakmann

Stuttgart, 1942. június 12., Nobel-díjas német fiziológus.
Lindauban töltötte gyermekkorát, Stuttgartban végezte el a középiskolát. Leginkább a fizika érdekelte. A legtöbb időt távirányító motoros és vitorlás hajó, valamint repülőgép modellek tervezésével és építésével töltötte. A kibernetikai tanulmányok elbűvölték, arra készült, hogy az élő organizmusokat lehet értelmezni mérnöki szempontból. 1967-től orvosnak tanult Tübingenben, Freiburgban, Berlinben, Párizsban és Münchenben, hogy összekapcsolhassa a fizikát a biológiával.

Orvosi vizsgát München a Ludwig-Maximilian Egyetemen tett, 1968-tól az egyetem orvosi asszisztense. Otto Detlev Creutzfeldt mellett tudományos asszisztensként tevékenykedett a Max-Planck-Intézet Pszichiátriai és Neurofiziológiai osztályán. 1971-ben Londonban az University College Biofizikai Tanszékén Bernard Katz irányítása alatt végzett kutató munkát. 1974-ben a göttingeni egyetemen védte meg orvosi diplomáját. 1979-től csatlakozott a Max Planck Intézet Biofizikai és Kémiai membrán biológia csoporthoz. A heidelbergi Egyetem tanára volt. A Max Planck Institute for Medical Research nyugalmazott munkatársa. 2008-tól a Max Planck Neurobiológiai Intézet nyugalmazott kutatócsoportjának vezetője.
1991-ben kapta Nobel-díját az egyedi ioncsatorna működésének vizsgálatáért. Ez a felfedezés tulajdonképpen egy elektrofiziológiai vizsgálómódszer. Az elektrofiziológia pedig olyan jellegű élettani terület, amelynek hátterében bioelektromos tevékenység, vagyis a sejtmembránon keresztül folyó ionmozgás áll.