2013. augusztus 30., péntek

Templombúcsú és ezüstmise a Lechner téren

Szeptember 1-én, vasárnap tarják a Lechner téri görög-katolikus a templom Búcsú ünnepét. Az ünnepen kerül sor a paróchus 25 éves papságáért való hálaadásra, a téren pedig családi napot rendeznek.




Az ünnepi Szentliturgiát Ivancsó István áldozópap fogja bemutatni, a kántori szolgálatban pedig a Szent Kereszt kórus fog együttműködni. Az Szentliturgia utáni agapét tartanak a templom oldalánál felállított sátoroknál, az ezt kövező ebéd pedig a Megyeháza Csongrád termében lesz. Az eseményre mindenkit szeretettel hív és vár ez egyházközség vezetősége.

Részletes program:
09.00 Utrenye
10.00 Szentliturgia, körmenettel. Agapé
11.30-16.00 Lechner tér családi nap (Csiga Duó együttes, gumivár, játszóház, egészségügyi sátor)




A Szent Rozália kápolna

A Szent Rozália kápolna Szeged történetének több alkalommal átépített és áthelyezett tanúja, ma a szegedi görög katolikus közösség életének központja.
Az első kápolna fogadalmi templomként épült meg: a temesvári kereskedők által 1738-ban behurcolt pestistől megrémült város vezetői megfogadták, hogy ha a város megmenekül a járványtól, akkor a város kápolnát emel a Palánk városrészben. A járvány hamarosan elcsitult, a kápolnát pedig már a következő évben, 1739. augusztus 1-jén felszentelték. Az akkori kápolna a mai Hősök kapuja helyén, a Dömötör-templom előtt állt, homlokzata nyugati irányba nézett.
A Dömötör templom és a régi kápolna. Háttérben a ma is álló szerb-ortodox templom

A búcsú

A Szent Rozália a város életének szerves részese volt. A kis templom búcsújára minden év július 2-án került sor, ilyenkor a összes városrész és Tápé képviselői is megjelentek.
A kápolnában ravatalozták fel a hatalmas szegedi tanyavilág azon polgárait, akik a városban hunytak el, illetve a Szent Rozáliában öltött ünnepi ruhát a csanádi püspök, amikor Szegeden tett látogatást. A kápolna néhány évig zárva volt, amikor II. József császár rendeletére az ország összes kápolnáját bezárták, csak 1805-ben nyitott meg újra. A járványoktól rettegő szegedi lakosok nagy számban keresték fel a kápolnát a 19. század kolerajárványai idején. Az 1879-es nagy szegedi árvízben az épület megsérült, bár össze nem omlott. Az árvíz után a város területét több méterrel megemelték, az épület pedig a több méterrel megemelt Tisza Lajos körút mellett volt, így egyik falát a terület feltöltése szinte teljesen beborította volna. A város úgy döntött, hogy a régi kápolnát lebontja és új, díszesebb épületet emel új helyen.
A Templom tér az árvíz idején. Jobbra a Dömötör templom előtt a régi kápolna

Az új kápolna és a görög katolikusok

Az új kápolna a Dömötör-templomhoz kissé közelebb (a mai Dóm tér árkádjai helyén) épült meg. Az újjáépítési alapból 22.000 forintot szavaztak meg a kápolna újjáépítésére.
Az árvíz után újjáépített kápolna
Az új épület alapkövét 1881. november 20-án helyezték el, egy évvel később a Szent Rozália újra működő templom volt. Felszentelésére 1883-ban került sor. Az újjáépült kis kápolna képezte a határt a Dömötör-templom előtti Templom tér és a Gizella tér között.
Időközben Szegeden egyre jelentősebb csoportot alkottak a Magyarország keleti térségeiből érkező görög katolikusok, akik az első világháború éveiben kezdtek szervezkedni önálló szegedi egyházi szervezet megalapítása érdekében. A leányegyház megalapítására az elhúzódó háborúskodás miatt csak 1921-ben kerülhetett sor. Az újonnan létrejött közösség az egyháztól megkapta a Szent Rozália kápolna használati jogát, azóta az épület a görög katolikus szertartásokat szolgálja.

Költözik a kápolna

Épül a dóm, előtte a Rozália képolna
1924-ben a Fogadalmi templom körüli nagyszabású építkezés miatt a kápolna veszélybe került, mivel területét az új dóm tér kialakítása számára szemelték ki. A kápolna lebontása helyett végül az áthelyezése mellett döntöttek. Az épületet darabokra vágták, a megszámozott darabokat pedig a Lechner térre szállították.
A kápolnát az újjáépítés során kissé bővítették. Átépítették a tetőszerkezetet, illetve egy kereszthajót is építettek. A Lechner téri kápolnát 1929. november 17-én szentelte fel Glattfelder Gyula csanádi püspök, 1939-ben plébániatemplommá nyilvánították. A kápolna pilaszterei és vízszintes fúgái az elmúlt évtizedek felújításai során elvesztek, amiként a homlokzatot díszítő kővázák is. 1969-ben az addig használt lócákat padsorokkal váltották ki, az 1980-as években pedig a bejáratot újították fel teljesen. Az épületet legutóbb 1997-ben tatarozták, a torony tetőszerkezetét 2005-ben renoválták.
A kápolna az eredeti helyén, a Templom téren. Háttérben a mai Boldogasszony sugárút és Alsóváros